Kövessük Rilke imperativusát, Du musst dein Leben ändern! No more ignorancia! Ideje, hogy visszavegyük a műsorváltoztatás jogát! Példát vehetnénk például a példaképszerűen viselkedő párkányi nőről, Nothart Éváról, akinek egyszer csak elege lett abból, hogy rekreációs törekvéseinek útjába minduntalan kutyaugatás sodródik a szomszédok felől, úgyhogy frankón felhangfalazta a házát, és amikor csak teheti, tő hangerőn üvölteti az operát, különös tekintettel Plácido Domingóra, nyilván ő a kedvence.
Plácidónak nagyon szép hangja van, igazán nem ő tehet róla, hogy a szomszédok lecserélnék már lényegében bárkire. Fásy Ádámnak (featuring Zsülike & Csocsesz) úgy még nem örültek egyetlen falunapon se, ahogy a párkányi Kossuth utca népe örülne, ha a vonatkozó opera-highlight válogatás helyett egyszer mondjuk a No Roxa Áj! és a Himnusz mashupja szólalna meg egy fényes délután, annál jobban talán már csak a Sound of Silence-nek tapsolnának.
Eddig még csak szokásos kisvárosi neurózis, rémálom a Kossuth utcában. Ezt a tizennégy éve tartó rémálmot számos perrel, jogsegélykérelemmel, tüntetéssel, sőt tettlegességgel spékelte meg a lokális álommanó. Csakhogy az Új Szó szerint „beszállt a kampányba a párkányi zenélő ház tulajdonosa”.
Korábban úgy volt, hogy Nothart odaadja a telket hajléktalan roma családoknak, lakókonténereket is vett volna nekik, meg néhány zenehallgatásra alkalmas készüléket, „hogy nekik se fájjon a fejük az állandó kutyaugatástól”, a házat meg el akarta adni a helyi önkormányzatnak. Most azonban úgy döntött, megvárja a választásokat, és csak az általa preferált polgármesterjelölttel, Eugen Szabóval tárgyal. „Amennyiben általam reálisnak tartott áron a város megveszi a házamat, akkor eladom a városnak, és megígérem, hogy soha többet Párkányban lakni nem fogok. Persze természetesen csak akkor tárgyalok vele, ha kompetens intézni ilyen dolgokat, vagyis ő lesz a polgármester” – írta blogjában Nothart.
Kérdem párkányi ismerősömet, milyen esélyekkel indul Szabó, azt mondja, elég jókkal. A Kossuth utca népe olyan kampányba kezd Szabó mellett, hogy Oravec, az eddigi góré, az ismerősöm szerint legalábbis akkor is elveszíti a harcot (battle), ha fejenként három Mercedes-gyárat meg négy felsőfokú angol nyelvvizsgát ígér a párkányiaknak – csak legyen már csönd végre.
A párkányi modellt tekintve tehát nincs más dolgunk, mint megvárni, tényleg győz-e ott az új ember, aztán kiválasztani a nemzeti wurlitzerből a megfelelő dalt, egy jó, magvas, klisémentes Ákos-számot esetleg, neki is szép hangja van, aztán pump up the volume! És várni az új emberre. Addig se halljuk, ahogy ezek mindenbe beleugatnak.
