A Bibliában mindig azok a legerősebb szövegek, amelyek a saját gyengeségeinkkel szembesítenek. „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”, mondja Jézus a házasságtörő asszony megkövezésére gyülekezőknek, s azok csendben elkullognak. „Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?” – kérdezik ártatlan arccal az „igazak”, és meg is kapják, ami jár nekik: „Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek – távozzatok az örök kárhozatra!”
A katolikus egyházfő, a Jorge Mario Bergoglio néven Argentínában született Ferenc pápa pontosan érzi, mennyire védhetetlen a magukat kereszténynek maszkírozó európai államok új keletű idegenellenessége. Tudja, hiszen ő is bevándorló – mint ahogy hontalan vándor volt Jézus, migránsok voltak a tanítani és keresztelni küldött apostolok, és vendég itt a Földön maga az egyház is –, hogy a menekültek „fivéreink és nővéreink, akik jobb életet és boldogságot keresnek, mivel éheztek, üldözték őket, sebeket ejtettek rajtuk, kizsákmányolták őket és háborúk áldozatai voltak”. Látja, hogy a tömeges népmozgás igazságtalan viszonyokat hoz létre – bérversenyt és szociális feszültséget, az amúgy is hiánycikknek számító szolidaritás iránti kereslet megnövekedését a kínálat bővítése nélkül –, de erről a legkevésbé éppen maguk a jövevények tehetnek, és akik most támadják őket, azok nagyon sokszor nemcsak az elszenvedői, hanem az okai is a népvándorlásnak (ha egy kicsit utánagondolnánk, hogy a kormányunk mostanában milyen rezsimekkel barátkozik, emiatt nekünk is lenne okunk lelkiismeret-vizsgálatra).
A pápa magától értetődően foglalja el a keresztény álláspontot a vitában: szerinte Krisztus követői nem tehetik meg, hogy bezárják az ajtót azok előtt, akik – akár a létük védelmében, akár csak a könnyebb hétköznapok reményében – más országokban keresnek menedéket, mert a krisztusi tanításból csak a befogadást lehet levezetni, az elzárkózást nem. Hogy könnyen beszél-e a megnyilatkozásaival az európai diskurzusból egyre inkább kilógó egyházfő, arról hosszasan lehetne elmélkedni, hiszen egyfelől neki nincs dolga állami költségvetésekkel, menekültügyi kiadásokkal és kvótákkal, másfelől viszont a katolikusok hite szerint az egész világról kell majd számot adnia a végítéletnél, vagyis minden emberért felelősséggel tartozik.
