Magyarországra érkezik a pápa. Nincs ebben semmi meglepő; ezek már nem azok az idők, amikor évekig készítették elő a pápa útját, I. Ferenc rugalmas, igyekszik mindig ott lenni, ahol ég a ház.
Ez persze inkább rémhír a magyar kormánynak. Mert azért képzeljük el: itt van a világ legkeresztényibb kormánya, a világ legateistább katolikus miniszterelnökével, a református Orbán Viktorral, és nincs egyetlen olyan téma sem a világban, amelyben a nézetei, de főleg a gyakorlata megegyezne a pápa felfogásával.
Aki ugyanis az eddigi uralkodása alatt többek között megértést hirdetett a melegek iránt, a szavakon túl a tetteiben is kiállt a szegények, a hajléktalanok mellett, elítélte a pénzhajhászást, a korrupciót, a gazdagok gőgjét és önzőségét, és naponta áll ki a menekültek mellett. Azon a napon, amikor a magyar kormány bejelentette a déli határ lezárását, a pápa arra kért mindenkit, hogy ne zárja be az ajtót a menekültek előtt, és az Úr bocsásson meg azoknak, akik ezt mégis megteszik.
Nem akarnánk mi mást, csak láthatatlanul jelen lenni, amikor a pápa a világ legkeresztényibb kormányának legkeresztényibb tagjaival ezekről a kérdésekről beszélget, különös tekintettel a kereszténydemokratákra. Oszlop mögül kifigyelni, amint Harrach Péter frakcióvezető Őszentségének is kifejti, hogy helytelenek a nézetei, mert az ugyan keresztényi alapvetés, hogy a bajba jutott embereken segíteni kell, no de nem Magyarország határain belül, hanem ahol eddig éltek. Jó, mi tudjuk, hogy az Írás szerint (Jeromos könyve, 23:1,3) a fuldoklónak is azt kell mondani, amikor fuldokol a tóban, hogy menjél haza békével, és húzasd ki magad otthon a vízből!, de Ferenc pápa ezt nem tudja, csodálkozik hát nagyokat.
