Az iszlám internacionalizmus az elmúlt évtizedekben megelégedett azzal, hogy nemzetközi brigádokat toborzott és küldött veszélyeztetettnek mondott muzulmán országokba. Afganisztánban kezdődött, folytatódott a Kaukázusban, Boszniában, majd Irakban, s most Szíriába érkezett.
Az események ismétlődnek: szaúdi és más olajmonarchiák pénzén és konszolidáltnak vélt mohamedán államok logisztikai és kiképzési segítségével alakulnak a csapatok. A vallásos buzgalom sokukban fanatikus gyilkolási kedvvé lesz. A toborzók kedvelt közege a nyugati „keresztény” államokban élő muzulmán diaszpóra. Szíriában együtt harcolnak a brit, a francia, a belga dzsihadisták az afgán és a csecsen vendégharcosokkal.
Annak, amit látunk, a legvéresebb része a VII. században kezdődött vallásszakadás óta tart: szunniták és síiták gyilkolják egymást Irakban, Szíriában, Libanonban.
A másik háború elvileg a Nyugat és szövetségesei ellen folyna. Ezt írná le Abu Szafijja, amikor a Sykes–Picot-alku végét jelenti be.
Az alku egy brit és egy francia diplomatáról kapta a nevét. Ők rajzolták meg a Közel-Kelet mai térképét, létrehozva új államokat a felosztandó Oszmán Birodalom területéből. Valamennyire kedvezni akartak az arabok függetlenedési törekvéseinek (na, nem komolyan!) és a vallásokat is elkülönítették volna egymástól. Gyakorlatiasan, vonalzóval húzták a határokat. Valamennyi közel-keleti konfliktus visszavezethető erre az alkura, amely feldarabolta a kurd népet, szétszakította az arab törzseket, elválasztott egymástól összetartozó kultúrákat.
Az így létrejött államok többségéről kiderült: fikció. Az is csoda, hogy eddig léteztek. Az összetartónak hitt eszmék, mint az arab nacionalizmus, arab szocializmus többnyire csak véres diktatúrák díszletei voltak, a zsarnokok pedig a hidegháború kedvezményezettjei. Egyetlen közös eszméjük maradt, az Izrael-, illetve Nyugat-ellenes gyűlölet.
A helyzet tragikus. Nem látszik kiút a száz éve megrajzolt labirintusból. Emiatt már nem lenne szabad az egykori nagyhatalmi vázlatot hibáztatni, hiszen száz év alatt a helyiek is segíthettek volna magukon. De semmi jele, hogy kilépnének a gyűlöletek és a bosszúk háborús köréből.
Azt hiszem, hogy katonáikat hamarosan szétbombázzák az erősebb hatalmak. Jól teszik, hiszen eszeveszett gyilkosokról van szó. A paktum által felrajzolt határok között csak rövid tűzszünetek lehetségesek. Vagy azok sem.
