Semmi kivetnivalót nem talált a BRFK korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztálya abban a plágiumügyben, melynek során a Száz Magyar Falu Nonprofit Kft. 31 millió forintért amerikai mezőgazdasági tankönyvek anyagát adta ki a sajátjaként.
A céget nyilvános pályázat nélkül megbízták korszerű iskolai tankönyvek kifejlesztésével, rendben el is készült a Nyúltartás, és még két munka, csak éppen a szerzők az egész szöveget egy kilencvenes években megjelent amerikai tankönyvből ollózták ki. Valljuk meg, hogy ekkora plágiumot még a szakma nagymestere, Schmitt Pál se mert elkövetni, ő legfeljebb néhány komplett fejezetet vett át közismert bolgár sportdiplomata kollégájától. Minderről azonban egyáltalán nem szívesen írunk, a közvéleményt ugyanis ez a téma ma már nem érdekli, hiszen minden hónapra jut egy plágiumügy, amiről aztán kiderítik, hogy nem is plágium, csak véletlen szövegegyezés, és az szégyellje magát, akitől ellopták a szellemi termékét.
Ezt azért is említjük, mert előfordulhat, hogy ezúttal tényleg nincs szó plágiumról. A tudomány- és technikatörténet számos olyan esetet ismer, amikor ugyanazt a dolgot térben és időben egymástól függetlenül egyszerre ketten találták fel. Itt van például egy mondat a nyúlszakirodalomból: „A nyulat nemcsak a húsáért tenyésztik, hanem a bundájáért is.” Miért ne juthatott volna eszébe ez a mondat önállóan a magyar szerzőgárdának is, hiszen nálunk is élnek nyulak?! Feltételezzük, hogy a BRFK korrupciós főosztályán sokoldalúan képzett munkatársak dolgoznak, s az egyik a kutatásai során rájött, hogy például a „Már az előember is evett nyulat, az előnyúl azonban sokkal nagyobb volt a mai nyúlnál” kitétellel baj van. Ezt a mondatot, noha az amerikai szerzők írták le, valójában ők is lopták korábbról, más forrásból, úgyhogy itt már eleve az amerikaiak csaltak. Jó volna egyszer meglesni a BRFK korrupciós ügyek osztályán folyó munkát, hogy mégis hogyan göngyölítik fel az ilyen ügyeket, mi a titkuk, s vajon hová fognak még fejlődni.
