Felettébb igazságtalan, hogy a közéleti emlékezet hosszú távon csupán az olykor elszomorodó Lázár Jánosokat, a szervilizmus Mozartjaként karriert építő Szijjártó Pétereket, a minden visszataszító intézkedéshez asszisztáló, majd külföldi lapokban megjelent interjúk harmadik kérdésére adott válaszában úgynevezett kikacsintásokat alkalmazó Navracsics Tiborokat, a keresztes háborúk Darth Vadereinek morális tartásával megáldott Semjén Zsoltokat őrzi majd meg.
Pedig a NER-hősök interaktív terén helyet érdemelnének az olyan értelmet, igazságot, közösséget és holnapot egyaránt bármikor feláldozó héroszok, mint Németh Szilárd rezsibiztos, Zsiga Marcell, a 47 ezer forint beosztásának szakértője, L. Simon László közpénzügyi Barátok közt-szereplő vagy éppen Rubovszky György politikai filozófus.
Az utóbbi a minap azt találta mondani: a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség felett. Minden olyan helyen, ahol a politika több mint egy párt szórakoztatására kitalált vidámpark, e mondat okoz némi felfordulást. Ez általában olyan helyeken történik meg, ahol nem kell kötcsei beszédeket elemezni, szabadegyetemeken újra kremlinológusokat képezni, s a közösség aktivitását negyedszázad szorgos munkájával nem zúzták finom porrá. Az olyan helyeken még lehet és érdemes felháborodni, ha másokat igazságtalanság ér. Errefelé meg a felszólalót előbb gyorsan hiszteroliberális maskarába öltözött Daniel Cohn-Benditként azonosítják, majd a korábban a kommunista állampártot kiszolgáló káderek lekommunistázzák, és a végén az ájtatos rendszerrajongók még rögzítik: a kutya ugat, a karaván halad.
