Eddig „tájékoztatás” folyt – a csapból is –, az október 2-án esedékes kvótanépszavazás hivatalos kampánya csak most indul. A közvélemény másfél éves megdolgozását követően eredmény máris van jócskán. A kormánypárt újból megerősödött a menekülthullámhoz kapcsolódó, illetve az azzal összekapcsolt félelmek hullámát meglovagolva. A Political Capital friss adatai szerint soha ilyen magas nem volt még az idegenellenesség Magyarországon. A Pew Research Center nemzetközi felmérése azt mutatja, hogy a magyarok közül többen bíznak Putyinban, mint Merkelben. A Republikon Intézet legújabb kutatása szerint a baloldali-liberális ellenzéki pártok híveinek többsége úgy gondolja, hogy részt vesz a népszavazáson és 60 százalékuk nemmel szavazna. Úgy, ahogy a kormány szeretné.
A menekülthullám már tavaly felülírta a kormány–ellenzék szembenállás erővonalait. Az ellenzék támogatói közül sokan vallották és vallják, hogy talán semmi másban, de ebben Orbánnak igaza van. Ettől még feltehetően nem szavaznának a Fideszre, de ha a menekültek kizárása, pláne a „betelepítésük” a kérdés, akkor egyértelmű a válaszuk. Az amúgy is mindenféle gonddal meg egymással küzdő ellenzéki pártok, néhány tiszteletre méltó testületi és egyéni politikusi kiálláson túl, nehezen tudják eldönteni, hogy egyáltalán miről kellene meggyőzniük a szavazóikat a menekültválsággal kapcsolatban.
Kézenfekvő, hogy az ellenzék az unió melletti elkötelezettségéről beszéljen a Brüsszelnek üzengető Orbánnal szemben, ám pusztán erre szűkíteni a bojkottkampányt részben megúszás, részben téves stratégia. A kormány menekül a valóság, az egészségügy és az oktatás csődje meg a torz munkaerőpiac egyre dagadó krízise elől a menekültválság témájához. Ugyanakkor a menekültkérdés maga is egy nagy horderejű problémákat felvető valódi ügy. Hiába próbálja az ellenzék megkerülni, újra és újra elő fog bukkanni.
