A népbírák is tévedhettek
Az írás a Népszabadság
2015. 07. 08. számában
jelent meg.
Népszabadság
Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány elnöke kifejtette azon véleményét, miszerint Hóman Bálint rehabilitálása egyúttal sanda szándékokra is rávilágít, nevezetesen Bárdossy László jogi és erkölcsi rehabilitációja felé tett lépésként lehet azt értékelni. Cikkében röviden „ajánlást is tesz” egy esetleges Bárdossy László rehabilitálását kezdeményező lépés esetére, mivel szerinte az (mármint a rehabilitáció) „…minden valószínűséggel nem lesz kivitelezhető, a felvetés végtelen szemtelensége önmagában is hitelteleníti a Hóman-rehabilitáció tiszta erkölcsi indíttatását”.
Ha valaki lépéseket tesz Bárdossy László jogi és erkölcsi rehabilitációjára, akkor majd kiderül(het), hogy miként viszonyul ahhoz a mai magyar igazságszolgáltatás, amelynek az 1945-ben megindult népbíráskodás kapcsán lenne bőven tennivalója. Mert milyen körülmények között is született meg a népbíráskodásról szóló miniszterelnöki rendelet, majd törvény? Szuverén, független állam foglalta törvénybe azon jogszabályokat, amelyek visszaható hatállyal bírtak? Nem. Szerény ismereteim szerint egy megszállt ország a győztesekkel kötött fegyverszüneti megállapodásban foglaltak szerint járt el.
Miként választották ki a Népbíróságok Országos Tanácsának elnökét? Addigi kiemelkedő jogászi teljesítménye alapján? Nem. S hogy milyen formában? Idézzük dr. Valentiny Ágostont, az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügyi miniszterét, aki dr. Bojta Béla szerint e szavakkal „választotta ki” őt: „Bűnügyi védő voltál, jártas vagy az igazságügyi eljárás valamennyi területén. Magad is sértettje vagy az elmúlt időknek, tehát tudod azt is, miben áll a fájdalom, és hogy lehet azt kiegyenlíteni. Objektív gondolkodónak ismerlek, meg fogod tehát találni az igazságot, ami fedi a magyar nép érdekeit. Te leszel a Népbíróságok Országos Tanácsának a vezetője.” Ez a dolog tehát eldőlt.
Ahogy az is, miként kell működnie a felelősségre vonásnak. Dr. Ries István a népbírósági törvényhez fűzött magyarázatában így fogalmazott: „A felelősségre vonásnak kérlelhetetlennek és igazságosnak kell lennie, hogy érezzük ezeknek a bűnöknek az elkövetői nem várhatnak igazságot, csak megtorlást…”
S miként érvényesült ez a Bárdossy László ellen lefolytatott perben, melynek „ítéletet osztó bírája” dr. Major Ákos – 1945 előtt még dr. nemes tasnádi Major-Maróthy Ákos magyar királyi honvéd hadbíró százados – volt és a „befolyásolástól mentes tárgyalásvezetésről” emígyen emlékezett: (a Bárdossy per idején) „…mindennap a bírói emelvény felett balra a proszcéniumpáholyban ültek a SzEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság – Sz. S.) képviselői, velem szemben az első vagy a második sorban a miniszterem (dr. Ries István – Sz. S.) és a legfőbb államügyész (dr. Domokos József – Sz. S.), egyetlen esetben pedig Rákosi Mátyás is”. Utóbbi „…ugyanaznap este magához hívatott. Ezek a meghívások naponta variálódtak: megjelentem a SzEB angol és szovjet vezetője előtt, voltam Szakasits Árpádnál is, természetesen mindenhol más aspektusból fűztek véleményt a tárgyaláson történtekhez”. Röviden talán csak ennyit a népbíróságok „függetlenségéről és befolyásmentességéről”, melyekre még bőséges forrásmennyiség áll az érdeklődők rendelkezésére.
Meglátásom szerint huszonöt esztendővel a rendszerváltoztatás után érdemes lenne a „népbíráskodás tisztességével” is foglalkozni, és véleményünk megfogalmazása során a tényekre is figyelmet fordítani.
Szakály Sándor hadtörténész
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
