Nem, nincsen egyetlen arra utaló jel sem, hogy Ausztriában bárki megpróbált volna csalni az elnökválasztás második fordulójában annak érdekében, hogy a szélsőjobb jelöltjének győzelmét megakadályozza. A magát régóta áldozati szerepben láttató Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nemhogy elszenvedője, sok esetben okozója volt annak, hogy Ausztriában egyelőre üresen marad a császároktól örökölt elnöki palota. És mégis jó, hogy az FPÖ megtámadta a választás második fordulójának eredményét, mert a bécsi alkotmánybíróság Ausztria határain túl is rögzíthetett egy mindennél fontosabb elvet.
A polgárok szabad választása az, amire a demokrácia épül – indokolta döntését Gerhart Holzinger, az osztrák Ab elnöke, ezért az igazságszolgáltatás legfontosabb feladata, hogy ez az eszköz ne sérüljön. Márpedig Ausztriában (nyilván nem először) elképesztő hanyagsággal kezelték a levélben beküldött szavazatok összeszámlálását. Húsz vizsgált körzetből tizennégy esetben a bíróság megállapította: nem az előírások szerinti időben, nem a kellő számú megfigyelő előtt nyitották fel a voksokat. Gyakran épp az FPÖ delegáltja nem volt ott a folyamat ellenőrzésére.
Közel 78 ezer szavazat tisztaságát csak a vakszerencse szavatolta, nem a rendszer, ami erre lett volna hivatott. És mivel a zöldpárti Alexander Van der Bellen kevesebb mint 31 ezer szavazattal nyert, az eredmény megkérdőjelezhető. A bíróságnak a teljes választás megismétlésének elrendeléséhez elég volt a tény, hogy 78 ezer voksot elvben el lehetett volna téríteni. Nem állítják, hogy ez akár csak egyetlen szavazat esetében is megtörtént. Az osztrák állam képviselőinek viszont meg kell tanulniuk a leckét. A slamposság visszaüt: a megismételt szavazás költséges, a világ nyilvánossága előtt kínos, és azzal jár, hogy Norbert Hofer, a szélsőjobb jelöltje akár nyerhet is. De tűrni kell. A nép szava szent, az intézmények feladata, hogy az torzulás nélkül döntsön a neki feltett kérdésekben.
