Táncsics Mihály kissé túlbecsülte a népet, amikor azt hirdette, hogy az ő szava Isten szava. Az Isten mindenható, a nép meg nem. A Mindenható átírhatja a természet törvényeit, hogy úgy daloljon a sertés, mint a pacsirta. De attól a sertés nem fog csicseregni, hogy a nép megszavazza. Az Úr elvesz az egyik néptől, ád a másiknak. De egy nép hiába szavazza meg, mit és hogyan adjanak néki más népek, mert ha nem adnak, nem adnak.
Görögország polgárainak jelentős része januárban megszavazta a lehetetlent. Nehéz kérdés, mennyire várható el egy választópolgártól, hogy tudja, mi lehetetlen, s mi nem, de az biztos, hogy ez teljességgel elvárható a pártoktól, amelyek a választások választékát alkotják. Ha azzal állnak a nép elé, ami lehetetlen, akkor a népet megfosztják a demokratikus választás lehetőségétől. Hisz nem érvényesülhet a nép demokratikus akarata, ha lehetetlent akartatnak vele. Ami nem nehéz, mivel a lehetetlen körében sokkal vonzóbb választási lehetőségek vannak, mint a lehetőségekében.
A Sziriza szépen fölhízott és EP-választásokat nyert azzal a tragikus ötlettel, hogy beszüntetik az IMF-kölcsönök visszafizetését, és kiugranak az eurózónából. Aztán jött az előre hozott választás, s nem győzték hangsúlyozni, hogy eszük ágában sincs azt tenni, amivel EP-választásokat nyertek. Viszont gátlástalanul beígértek minden mást: megszabadulnak azoktól a kötelezettségektől, amelyeket elátkozott elő deik az államcsőd elkerülése végett bevállaltak. Minden további megszorítást elutasítanak, az addigiakból sok mindent visszacsinálnak, visszahizlalják az államot, visszavesznek egy csomó közalkalmazottat, a minimálbért brutálisan felemelik 750 euróra (a magyar minimálbér két és félszeresére), hatalmas szociális programokat indítanak, egy nagy mediterrán new deal keretében döntik a pénzt a gazdaságba, és közben még az adókat is csökkentik.
