galéria megtekintése

A Nemzet Csillagásza

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 29. számában
jelent meg.


Horeczky Krisztina
Népszabadság

Fel kell ébredni éjszaka az embernek a békés álmából, fel kell nézni a mennyboltra, és valahol ott jelennek meg, és ezt én szimbólumnak szánom, metaforának ezt a dolgot. Ezek a csillagok, egészen biztos vagyok abban, hogy ők a magyar nemzet művészeti-kulturális mennyboltjának – ha van ilyen –, akkor valóban a ragyogó csillagai – így Fekete György amatőr kozmológus. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke a múlt heti, vigadóbeli sajtótájékoztatóján beszélt az általuk tíz kategóriában odaítélt Nemzet Művésze díjról, nyilvánosságra hozva a kitüntetettek nevét. Egyúttal közölve, hogy a 665 500 forint életjáradékra érdemesített, hatvankilenc Kossuth-díjas, „született” állócsillag – hangsúlyozottan nem „csinált” sztár – kiválasztásakor „a szociális szempont is számított”. Továbbá „a válogatásnak vannak szubjektív elemei”. Hogy az utóbbi mit is jelenthet a gyakorlatban, arra az angol abszurd humornak hódolva világított rá az Index szeptember 25-i videointerjúja, a „Testével védte Fekete Györgyöt a titkár”.

Fekete György, az MMA elnöke
Fekete György, az MMA elnöke
Kovács Tamás / MTI

A Buddha-mosolyú Földes András közel négyperces szkeccsében a Nemzet Égboltjáért (is) felelős szervezeti főnök pozitívumként említette magánérintettségét a „csúcsdíjban”. Mondván, „a személyek” kilencven százalékát privátim ismeri vagy köszönt neki valaha életében. Eztán van-e olyan kialvatlan honpolgár, aki szunyókálásából felriadva nem ugyanazokat az artisztikus csillagokat pásztázza az égen, mint a kurzus Keplere? Akit a kormány felé közvetített nemzeti konszenzusos javaslatainak meghozatalakor „nem mindenféle részletes lelkizés” vezérel, ellenben a politikamentes „komoly beszéd, a racionális érvelés, az adatok”. E katonás szavaknak adott nyomatékot a kitűnő kondíciójú riporter mellett strázsáló feszült elnöki és főtitkári sajtómunkatárs, Engedi Éva nomen est omen jelenléte.

 

A szigorúan ellenőrzött interjú számomra Weöres Sándor A teljesség felé című 1945-ös kötetének egyik fejezete, A jelenkorról audiovizuális lenyomata: „… mindegyik rendszer önmagát nevezi a kultúra megmentőjének és a többit kultúrarombolónak. (…) Mennél inkább »szívén viseli« a kultúrát, annál inkább látszik, hogy semmi érzéke sincs hozzá; mennél inkább »menti és védi«, annál inkább látszik, hogy ő szorulna annak védelmére.” Az intézményesült rezsimkultúra élemedett lovagjának mákonyos hablatya – és a cenzori kulissza – a fenti sorok újabb igazolása. Hadova a pikszisből még nem kiesett, megtámogatott művészi égitestekről. A kultúra törzséről leváló alternatív vadhajtásokról. A formálódó MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetről, amely a művészet történetét majd „vízszintesen írja keresztbe”. Nem pedig függőlegesen srégen. Vagy arról, hogy „ebben az anyagias világban (…) a művészet kimegy a lakásból”, mely problémát jövőre „lekonferenciázzuk”. Nyilván azt a kérdést is érintve, hogyan hordják be hórukkembereikkel „akadémikus” művészetüket az ürességtől kongó lakásokba.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.