Ha azt állítanánk, hogy füllentésen kaptuk a miniszterelnököt („Politikusként még soha nem hazudtam, egy politikus számára ez jelenti az egyetlen alapot ahhoz, hogy a közéletben maradhasson” – Orbán Viktor, 2006, „Azt üzenem a magyaroknak, hogy soha nem hazudok nekik” – Orbán Viktor, 2012), az aligha rázná meg az országot – ez olyan feladat, amit mostanában a szerkesztőségi gyakornokokra szoktak bízni, mielőtt a mínuszos hírek közelébe engedik őket.
Így hát szorítkozzunk a puszta tényekre. A kormányfő péntek reggel a közszolgálati rádióban a saját szájával azt mondta: „Olyan egyezményt nem támogatok, amely gazdasági jogviták eldöntését kiemelné a magyar bírósági rendszerből, és valamilyen távoli választott bírósághoz helyezné át.” Az általános érvényű kijelentést az EU és az USA között formálódó szabad kereskedelmi megállapodás kapcsán tette – hogy ez árnyalja-e az eset megítélését, azt az olvasó nyilván nélkülünk is el tudja dönteni.
Az viszont bizonyos, hogy a rádiószónok nem mondott igazat: nagyon is támogat(ott) ilyen egyezményt, sőt, ő maga írta alá, titokban, a parlament és a kormány tudta nélkül, tehát nyilván a saját elhatározásából. A „Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya közötti nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló Egyezmény” címet viselő tavaly januári megállapodásra, a paksi bővítési beruházás kulcsdokumentumára gondolunk.
