galéria megtekintése

A négy pont leple alatt

14 komment


Lakner Zoltán

Ontja az európai rendezési terveket Orbán Viktor. Tavaly ősszel a menekültválságról szóló uniós csúcs előtt hirdette meg akkori hat pontját, a múlt héten pedig egy még fontosabb találkozó előtt négy pontban szólt hozzá Európa jövőjének kérdéseihez.

A brit népszavazás sokkjától támolygó európai államok vezetői szeptemberi pozsonyi értekezletükre készülve különféle körökben konzultálnak egymással. Találkoztak a visegrádi országok vezetői is, akikhez ellátogatott Angela Merkel. Orbán ezen a fórumon vezette elő új tervét. Ismét aktív és koncepciózus szereplőnek látszhat a „halogatókkal" szemben, hiszen Merkel például arra utalt, hogy döntésekre csak 2017 elején lehet számítani.

A legérdekesebb, hogy Orbán megismételte júliusi tusnádfürdői felvetését a közös európai haderő felállításáról – jelentsen ez bármit a gyakorlatban. Három legyet üthet egy csapásra kezdeményezésével. Kivédheti a vádat, hogy bomlasztja az uniót, hiszen egy új európai intézmény felállítását javasolja. Továbbra is az erő hangján szólal meg, mivel a javaslat indoklása szerint a kontinens biztonságának védelme a legfőbb cél. Ha támogatókra lel, akkor ő a zászlóvivő. Amennyiben a javaslat elvérzik vagy halasztást szenved, amire nagy az esély, Orbán ismét rábizonyíthatja a közösségre, mennyire tehetetlen. Ezzel alapot biztosít magának a további nemzetállami jogkörök követelésére.

 

Éppen itt húzódik azonban az Orbán-javaslat súlyos belső ellentmondása. A nemzeti szuverenitás önjelölt európai bajnoka közös hadseregről beszél, holott a fegyveres erők kontrolljánál mélyebben a szuverenitásba vágó kérdést elképzelni is nehéz. Az európai hadseregre vonatkozó korábbi javaslatokat a magyar kormánypárt talán ezért sem részesítette meleg fogadtatásban. Meg másért sem. Másfél éve Jean-Claude Juncker vetette fel a közös hadsereg gondolatát az agresszív orosz külpolitikára adott válaszként. Az orosz befolyás visszaszorítását illetően azonban a magyar kormány híján van az aktivitásnak. Tavaly novemberben is felvetődött a közös hadsereg ötlete, akkor már a menekültválsággal kapcsolatban, éspedig az MSZP elnöke részéről, egy lehetséges európai megoldási terv részeként. A Fidesz nevében Kósa Lajos azzal tromfolt, hogy közös európai hadsereg létezik már: NATO-nak nevezik.

Harold Macmillan óta köztudott, hogy egy hét a politikában hosszú idő. Hát még kilenc hónap. Csakhogy a nyilvánosság fontos funkciója – lenne –, hogy a megszólalók legyenek kénytelenek magyarázatot adni arra, miért változott meg a véleményük, s miért kellene azt elhinni nekik, amit ma mondanak, ellentétben azzal, amit tegnap mondtak.

Az ilyen magyarázat sajnálatos nélkülözése gyanakvásra ad okot Orbán többi pontját illetően is. A szigorú tagállami költségvetési előírások meg a közös kohéziós és agrárpolitika melletti kiállás az egyik oldalon, a szociális és a migrációs ügyek nemzetállami hatáskörben tartása a másik oldalon, valamint az Európai Bizottság (és az uniós parlament) háttérbe szorítása együttesen azt a képet festi elénk, hogy Orbán valójában ezt üzeni Brüsszelnek: formálisan betartom a szabályokat, távol tartom a menekülteket, cserébe ti nem szóltok bele abba, mindezt hogyan teszem, és abba se, milyen politikai és társadalmi rendszert építek. Ha pedig marad függőben lévő kérdés, arról a tanácsban majd mi, vezetők, megalkuszunk.

Az unió újragondolására tett javaslat taktikai húzása mögött tehát kibontakoznak a valódi stratégia körvonalai. A gyenge európai közösség Orbán erejének garanciája.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.