galéria megtekintése

A nagybetűs vájárok

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 19. számában
jelent meg.

Id. Laczkovics István
Népszabadság

Megkülönböztetett figyelemmel olvastam Ungár Tamás cikkét a Népszabadságban az újraindult (induló) vájárképzésről. Nyugdíjas szénbányász vagyok, voltam vájártanuló (3 évig), vájár, majd a bányaipari technikum elvégzése után aknász, főaknász, ezt követően tíz évig bányamester. Figyelem a neten a magyar energiapolitikáról szóló írásokat, s azt a következtetést vontam le, hogy a hírek, amelyek például a vájárképzés újraindításáról szólnak, csak propagandacélt szolgálnak. Mert hát mi is kéne a vájárképzés újraindításához?

1. Vájáriskola, ahol a tanulók szakelméleti oktatásban részesülnek, mellette humán tárgyakat is tanulnak.

2. Tanbánya, vagy egy működő bánya meghatározott része, ahol a gyakorlati munkafogásokat oktatóvájároktól megtanulhatják.

 

3. Az iskola (3 vagy 2 év) elvégzése után ún. vájárvizsga, s ha az eredményes, akkor segédvájári bizonyítvány. Fél év produktív munka (vágathajtás, -fejtés, -fenntartás) után a bányahatóság előtt vájárvizsga.

Ekkor mondhatta az én időmben (a múlt század 60-as éveitől a „gengszterváltásig”) az ifjú ember,

hogy ő már vájár. De még nem eléggé tapasztalt!

Mindezek pénzbe kerülnek. A tárgyi feltételeken túl most hiányoznak a személyi feltételek is. Kik tanítsák a bányászat elméleti tárgyait? Nincsműszaki szaktanár! A gyakorlati oktatást is csak a márkushegyi bányaüzemben lehetne folytatni, hiszen ez az egy működő bánya létezik, s ez sem sokáig!

Húsz év alatt a politika eltüntetett egy iparágat, amit magyar szénbányászatnak hívtak. Pedig csak a működésüket kellett volna racionalizálni a piaci viszonyoknak megfelelően. Ez jelentette volna azt is, hogy sok bányát bezárnak (pl. Farkaslyuk, a Mecsek valamennyi bányája), valamint azt is, hogy Tatabányán a Nagyegy-

házi Bányaüzem létszámát drasztikusan csökkentik, s máris gazdaságossá vált volna a működése. A politikusok (magyar politikusok) nem értenek a bányászathoz, még elvétve sincs köztük szakirányú végzettséggel bíró! De kiváló apparatcsikok! Ki is öntötték a fürdővízzel együtt a gyereket!

Még egy érdekesség: 1992-ben bezárták a Tatabányai Szénbányák F. A. Zsigmond Bányaüzemét. Mint egykori bányamestere, elmondhatom, hogy Tatabánya bányászainak színe-java ott dolgozott. Teljesen gépesített volt, termelése napi 3000 tonna jó minőségű barnaszén volt. Ebből a bánhidai erőműbe 2000 tonna/nap ment, a többi kiseladásra. Létszáma 300 fő, teljesítménye 10 tonna/

fő volt. Önköltsége 330 forint/tonna körül ingadozott. A bezárás indoka: CSAK! Mikor megkérdeztem, közölték velem, hogy 33 föld alatti évem van, 8 évet túldolgoztam. Már másnap be sem kellett mennem, nyugdíjaztak. Fiatalabb kollégáim nagy része Németországba, Spanyolországba, a Dél-afrikai Köztársaságba távozott. Azóta is kint vannak, nem jönnek haza, csak látogatóba! Ők vájárok, nagybetűvel.

A szerző nyugdíjas szénbányász

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.