Nem nagy dolog, éppen csak egy ember vagy egy család élete múlik a „válogatáson”. Te szír vagy, te jöhetsz, te meg afgán, egyiptomi – te nem. Aki „onnan” jön, az jobbra áll, aki meg „amonnan”, az balra. A legújabb kori emberválogatás csak látszólag humánusabb a történelemben már többször és több helyen megtapasztaltaknál.
Most ugyan nem kell szétfeszíteni a szájat a fogak épségének vizsgálatához, nem tapogatják végig gumikesztyűben az izomzatot, és nem szempont a további „humán-kísérletekre” való alkalmasság sem. Nem az észak-koreai, a „páciensekkel” mérgezett salátaleveleket etető kísérlet, nem a szovjet börtönlaboratóriumok világa, nem a hírhedt Tuskagee-vizsgálat (szifiliszben szenvedő afroamerikai férfiak vizsgálata), nem a 731-es egység japán műveletei és nem Mengele brutális tettei alkotják a grand selection módszertanát. Egyszerűen csak az éppen aktuális jogszabályok mechanikus alkalmazása történik, vagyis amikor a paragrafus felülírja az emberiességet, a szolidaritást, a segítségnyújtást.
Fentről indul a zavaros beszéd: Orbán, amikor felcsillan a baksis reménye, azt mondja – például az Arab Bankok Szövetségének Budapesten tartott közgyűlésén –, hogy „számunkra az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek, hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket”. És csak néhány hét telik el, amikor már más a hangszerelés: „Nem akarunk együtt élni nagyszámú muszlim közösségekkel, már ismerjük őket, itt voltak 150 évig.” Lázár János önt egy kis szűz olajat a tűzre, mikor úgy véli, hogy a menekültek egyre agresszívebbek, és megtagadják a menekülttáborok teljes ellátását, ezért aztán teljesen életszerűen arra szólította fel a bevándorlókat, hogy regisztrálják magukat, és tartsák be Magyarország törvényeit. Rogán frakcióvezető szerint „Magyarországon nem indokolt a gazdasági menekültek beáramlása, az, hogy Magyarország magyar akar maradni, teljesen normális felfogás.” Kósa Lajos pedig azt állítja, hogy az összes beadott menekültkérelem 85 százalékát nem tudják pozitívan elbírálni a hatóságok, mert nem politikai menekültekről van szó. Csak élni szeretnének a családjukkal együtt – emberként, normálisan. Ezért nem itt, hanem Németországban, Angliában, Svédországban.
