Balog Zoltán a napokban bejelentette, hogy a tárca az iskolákban a mindennapos éneklést tervezi bevezetni. Erre a hírre nem kaptam fel a fejem, mert a balmazújvárosi tanyán serdülő fiatalként meggyőződtem arról, hogy a dalnak emberformáló ereje van. A tanyagazda megkérte ugyanis a feleségét, hogy kapcsolja ki a rádiót. A fizikai munkában megfáradt háziasszony nem teljesítette a kérést, megjegyezte, hogy a dal jó a fülnek.
A miniszter rámutatott arra, hogy a közös éneklés olyan lelkületet alakít ki az oktatási intézményekben, ami a botfülűeknek is felemelő érzés. A tárca ezen véleménye összhangban van Veres Péterével.
Énekkari múltam alapján tudom, hogy a dal a lelket tisztítja. Az érzelemvilágot gazdagítja, a gondokat elűzi. Az utóbbiból sok felhalmozódott az iskolákban, ezért sem rossz ötlet az iskolai éneklés. Azonban ezt első lépésként a tantestületekben kell bevezetni, ezzel az ének üzenetét átélt pedagógusok legalább egy időre nem gondolnak az oktatásban felhalmozódott nehézségekre. Isten ments attól, hogy a tanulók körében átgondolatlanul, kapkodva, a feltételeket nem biztosítva vezessék be a közös éneklést.
