A mi Trutymónk

Persze ez még mindig semmi a Kliknek nevezett entitáshoz képest. A majd mi jobban tudjuk hozzáállás soha nem bukott meg olyan tisztán és fényesen, mint itt. Az oktatásfilozófiai vonalat most elhagyva – kell-e központosított oktatási rendszer? – a centralizált működtetés alapból totálisan elhibázott ötlet volt. Ezt kellett volna tudni, hiszen mondjuk a MÁV ékes példával szolgál mindarra, ami miatt egy mamutot nem lehet egyetlen sejtből irányítani. Bár a vonatok haladását célszerű koordinálni, de az már nem ilyen nyilvánvaló, hogy egy villanykörte kicseréléséhez miért kell öt ember, mint a MÁV-nál.

Most már a Kliknél is hasonló a helyzet. Hol krétára nincs pénz, hol a gyerekeket nem lehet versenyre vinni, mert nincs rá jóváhagyott keret. Eddig állami alkalmazottként dolgozni – köztisztviselő, közalkalmazott – legalább minimálisan azért érte meg, mert az állam kifizette a munkabéreket. Annyit, amennyit, de határidőre. Jobb megbarátkozni azzal, hogy ez már nincs így.

Az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos. Bár most hirtelen nem tudok mondani egyetlen olyan céget sem, amelynek kifejezetten jót tett, hogy az állam egyszer csak bejelentkezett. Arra viszont elég sok példa hozható, hogy a mesterséges és ész nélküli állami beavatkozás milyen jóvátehetetlen károkat képes okozni egy cég vagy egy közösség életében. Kezdve az odaejtőernyőzött új káderekkel, akik jobb esetben csak munka nélkül kapnak kiemelt bért, rosszabb esetben bele is szólnak a gyártásba, működtetésbe. Trutymó Eddie ilyenkor szinte kikerülhetetlen. Pár törvénymódosítás, átalakítás után bárhol megjelenik, és összetrutymóz mindent.