galéria megtekintése

A mi Munkácsynk

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 22. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Pákh Imre Kárpátaljáról származik, ma nagyon gazdag amerikai üzletember, vagyonokat költött Munkácsy Mihály képeire, amelyeket nem kis píármunkával és nagy közönségsikerrel itthon is bemutatott, úgy lépve föl, mint aki önzetlen kultúrmissziót teljesít. Ne firtassuk, hogy ebben mennyi volt az üzlet.

Pákh Imre belekeveredett a nagy port kavart őssejtbotrányba, amelyet ő koncepciós pernek tart – mindenesetre évekig tartó vizsgálat után első fokon a napokban született ítélet. A bíróság az emberi test tiltott felhasználásában látta a vádat megalapozottnak, s hét társával együtt Pákh is felfüggesztett szabadságvesztést, valamint pénzbüntetést kapott, de mindannyian felmentésért fellebbeztek.

Pákh Imre úgy akarta eladni kilencmillió dollárért a magyar államnak Munkácsy Mihály Golgotáját, hogy mellé még 57 másik képet letétbe helyezett volna, hogy így a festő egy különlegesen átfogó tárlatát tegye lehetővé. A műgyűjtő most azt mondja, a meg nem nevezett illetékessel nagyjából meg is állapodtak, de aztán a vásárlás ügye átkerült az MNB-hez, ahol közölték vele, hogy hatmillió a vége. Neki is többe van – hangzik a közhelyes kereskedői válasz, s ahogy az lenni szokott, több „hivatalos” becsérték van forgalomban ennyiről meg annyiról. Ne firtassuk, hogy ebben mennyi az üzlet. És azt sem, hogy Munkácsy neve ma hogy cseng a nemzetközi műtárgypiacon.

 

Az eset specialitása, ahogy egy nem a falvédőről érkező, sok mindent megélt, nem túl finnyás, árnyékától meg nem ijedő ember találkozik egy eszközeiben nem válogató, jogot, szabályt habozás nélkül a saját képére író hatalommal. Ilyenkor, ha az alkupozíciók nem is egyenlők, másként alakulnak, mint az úgynevezett keményen dolgozó kisember esetében. Pákhkal sem ült le senki egyezkedni, holott ő – mint állítja – rugalmas lenne, ám csak annyit közöltek vele, hogy kilenc helyett elégedjen meg hatmillió dollárral. Pedig állítólag korábban még azzal kecsegtették, ha jutányos áron megszerzi a kanadai Hamilton Galériától a másik nagy Munkácsy-képet (Krisztus Pilátus előtt), annál többet fog kapni az övéért.

Megszerezte, de az ígéretre senki sem emlékszik, ő pedig hatmillióért nem adja a Golgotát. Erre volt a hivatalos válasz a festmény rapid védetté nyilvánítása. Így hiába az övé a kép, hiába ő hozta be az országba, nem viheti vissza, nem adhatja el másnak. Ügyes államunk van, ha a módszer nem is elegáns, mi több: galád. Pákhot azonban mindez nem érte készületlenül, figyelmeztették előre, ahogy – ismét őt idézve – arra is, hogy megégetheti magát őssejtügyben, végső esetben pedig ki is tilthatják az országból.

Ne firtassunk továbbra se semmit, a probléma inkább az, hogy a történet hallatán nem csóváljuk a fejünket hitetlenkedve, nem is csapunk mérgesen az asztalra, hogy ilyesmi megeshet, az értékelők egyforma erővel szapulják Pákhot, a politikusokat, az elitet, sőt még szegény Munkácsynak is kijut az ócsárlásból. Sínen vagyunk. Egyetlen új elem sincs ebben a sztoriban, talán csak annyi, hogy velünk ellentétben a műgyűjtő könnyebben veszi fel a kesztyűt. Megvezetéséről már Amerikából számolt be.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.