– Akkor majd a választáson kiderül, hogy tévedtünk – válaszolta Sz.
– Jó, de ti valójában egy kormányzati kampányt kiszolgálva törekedtek arra, hogy megváltoztassátok a választók véleményét – ütötte a vasat P. egyre szenvedélyesebben.
Z. a cinizmus jeleit tapasztalta magán, amikor előre kitalálta Sz. válaszát: – Nézd, én inkább úgy fogalmaznék, hogy eltérő módon állítunk elő tényeket. Különben is – folytatta – ti szintén dolgoztok pártoknak.
Ami igaz is volt.
Az absztinens Cz. ennél a pontnál bepöccent, és valami olyasmit mondott, hogy „Azért mégse mi írjuk a sporttörvényt!”, amire H. álmodozó tekintettel kézilabdadobást imitált, míg Sz. széles mosollyal sajnálkozott azon, hogy eszerint csak az ő elemzőcégének van ennyire kiterjedt szakértői bázisa.
– Napi egymilliós szerződésekből lehet is – vélte Z., aki ugyanezt a semmibe vezető érvelési pályát már fél órával ezelőtt befutotta. Azóta igyekezett a borra koncentrálni, valamint annak a pillanatnak a kiválasztására, amikor úgy távozhat, hogy nem kelti az udvariatlanság látszatát.
Sz. kétségkívül uralta a pillanatot. Ahogy így elnézte, Z.-nek az ugrott be, hogy ekkora tudással rá lehetne bízni még akár a dohányipart is.
– Na, de ti egyrészt politikai kapcsolatok révén monopolizáljátok a közbeszerzéseket, másrészt különadókkal fenyegetitek a vetélytársakat – gyújtotta be a rakétákat Evelin, azonban Sz. ettől sem jött zavarba. Divatos napszemüvegét a kezében forgatva azt mondta, ők csak szerződéses üzleti partnereiket tájékoztatják a törvényalkotás legújabb fejleményeiről. Ha történetesen ágazati különadó készül, hát arról.
– De ti írjátok a különadóról szóló törvényt is – döfte érveinek tőrét a gyengének vélt pont irányába a házigazda, ám Sz. ismét elhajolt:
– Büszke vagyok arra, hogy széles körű a megrendelői bázisunk – zárta rövidre a vitát.
Akkor ennyi, ideje menni, gondolta Z., igaz, egyelőre még nem az országból, csak hazafelé. Ám mivel maradt egy korty bora, még hallotta, amint valaki azt veti fel, hogy Sz.-ék beteljesítik a régi tervet, lecserélik az összes telefonkönyvet (H. telefonálást idéző mozdulattal emelte füléhez a kezét). Sz. már válaszolni készült, de Z. elébe vágott:
– Ugyan, nem cserélnek le semmilyen telefonkönyvet. Nem akarnak felhívni senkit. Különben se tudnánk telefonálni egyik valóságból a másikba.
