galéria megtekintése

A megfelelő pillanat

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 25. számában
jelent meg.


Csider István Zoltán
Népszabadság

„Nyílt nap a csömöri hamvasztóüzemben! Az Intézet nem titkolt célja: eloszlatni a lakosság körében a félelmeket a hamvasztással kapcsolatban és bemutatni a modern, európai színvonalú hamvasztóüzemet.”

– Kezüket csókolom, a nevem Kohn Teó, és most hallgassunk zenét! – üdvözölte a sajtó munkatársait a Nemzeti Nagytőke Ellenállási Intézetének kommunikációs igazgatója a hivatal szerdai zártkörű sajtóreggelijén, Budapesten. Az üdvözlő szavakat követően a bocskait öltött háromfős férfikar (Pataky–Kovács–Szikora) a Vakpali dallamára elénekelte a Nemzeti-Nemzeti-Nagytőke kezdetű átiratot.

A hangulatos felvezető után Kohn Teó néhány mondatban kifejtette: a frissen felállított hivatal célja, hogy a megfelelő stratégia kiválasztásával eloszlassa a lakosság körében egyre erősödő félelmeket, amelyek felkorbácsolására a nemzeti nagytőkének a Nemzeti Nagytőkével szembeni, egyre intenzívebb lépései tettek igencsak hathatós kísérleteket az elmúlt napokban. Az igazgató ekkor személyes vallomással ajándékozta meg az újságírókat: ő maga vetette föl az Intézet vezetőinek, hogy „a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit” informális úton tájékoztassák arról, mire számíthatnak az Intézet részéről, sőt ha lehet, vonják is be őket ebbe a stratégiaalkotási folyamatba. S bár Kohn Teó elöljárói először, nem éppen ok nélkül, ugye, meglehetősen bizalmatlannak mutatkoztak a sajtómunkásokkal szemben, végül azonban meggyőzhetőnek bizonyultak „a rendkívüli helyzetre való tekintettel”.

 

Az újságírói kérdésre, miszerint miben állna a helyzet rendkívülisége, Kohn Teó elmondta, hogy a hétvégén, a vonatkozó szervek minden korábbi erőfeszítéseinek dacára sajnos kiderült, hogy Simicska Lajos létezik. Ennek következményei pedig kiszámíthatatlanok.

– Ezt kellene ellensúlyozni valahogyan – így az intézet munkatársa. A teremre hosszú csend, az arcokra tanácstalanság ült. De hogyan? Kiderült: a megoldást az Intézet szívesen ránk bízná, mégiscsak mi volnánk a szakemberek, hivatásunk régóta közmegelégedésre munkálkodó papjai és papnői, egészen pontosan tudhatjuk, olvasóink szíve mire dobban, mi kell ahhoz, hogy homlokukra ráncok gyűljenek, miegyéb. Ez persze nem jelenti, hogy neki, Kohn Teónak ne volnának ötletei, mindjárt elő is vezetett néhányat. Lehetne például, hogy Simicska Lajos legföljebb a kollektív magyar tudatalatti képzelt barátja, esetleg egy apokrif Benedek Elek-kézirat gonosz főhőse, netán egy sima gúnynév, mindazonáltal ő nem szeretné megkötni a kezünket. Egyelőre legalábbis.

Az erőforrások egyfelé csatornázása, összehangolt, tudatos lépések, szinergia – foglalta össze tehát a cselekvési tervet Kohn Teó. Miközben pedig a kijárat felé terelte a sajtó munkatársait, annak a reményének adott hangot, hogy az Intézetben tett rövid látogatásunk nyomán revelatív élményekkel és benyomásokkal gazdagodhattunk, amelyeket a megfelelő hangsúlyok megtalálásával, a jelenlegi helyzet érzékenységét sem figyelmen kívül hagyva tárunk majd olvasóink elé a megfelelő pillanatban, deviszont ámugyanakkor ésazonban egy pillanattal sem a megfelelő pillanat előtt, „mert az időzítés nagyon fontos” – állította a kommunikációs igazgató, hangjában derű és bizakodás csillant. – Hahaha! –fűzte hozzá búcsúzólag.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.