Az ellenzéki pártoknak és médiumoknak először azt kellene eldönteniük, az-e a baj, hogy a kormány eladja az állami földet, vagy csak az, hogy kinek? Az nem kérdés, hogy hosszabb távon azé a hatalom, akié a vagyon. Az sem kérdés, hogy a politikai és a gazdasági hatalom átváltható egymásra. Magyarország is része annak a globális kapitalizmusnak, ahol a népesség egy százaléka birtokolja az összvagyon 40-50 százalékát, amely arány itt politikai segédlet nélkül nem jöhetett volna létre.
Miért adja el a földet az állam, mikor semmi sem kényszeríti rá? Mert az állam nem jó gazdája? Tényleg nem, de éppen a földnek nagyon könnyen lehetne az. Ha a költségvetési bevételek érdekelnék, akkor nem bagóért adta volna ki csókosoknak, hanem piaci áron annak, aki a haszonbért ki tudja gazdálkodni. Pénze is lenne, a földje is megmaradna. Igaza van SRB-nek: hasonlít a helyzet a rendszerváltás idejére. Akkor éppen a másik politikai oldal gondolta úgy, hogy a választást el lehet veszíteni, de a privatizált vagyont nem. Az újraosztás után megszilárdul a jogállam, és az idők végezetéig garantálja a tulajdonuk biztonságát. De akik akkor nem fértek a húsosfazékhoz, most gondolják azt, hogy majd csak azután legyen jogállam, ha már minden az övék lett.
Egy céget könnyen tönkre lehet tenni – a föld azonban minden évben újra terem. Nem megy csődbe, sőt a globális élelmiszer-szükségletet nézve egyre értékesebb lesz. Akié a föld, annak biztosan lesz hatalma – országosan is, helyben is. Messze nem teljes a kép, hogy ki vett, mennyit vett. Csak sejteni lehet, ki a stróman, ki a tényleges tulajdonos.
