galéria megtekintése

A másé!

18 komment


Tanács István

Az ellenzéki pártoknak és médiumoknak először azt kellene eldönteniük, az-e a baj, hogy a kormány eladja az állami földet, vagy csak az, hogy kinek? Az nem kérdés, hogy hosszabb távon azé a hatalom, akié a vagyon. Az sem kérdés, hogy a politikai és a gazdasági hatalom átváltható egymásra. Magyarország is része annak a globális kapitalizmusnak, ahol a népesség egy százaléka birtokolja az összvagyon 40-50 százalékát, amely arány itt politikai segédlet nélkül nem jöhetett volna létre.

Miért adja el a földet az állam, mikor semmi sem kényszeríti rá? Mert az állam nem jó gazdája? Tényleg nem, de éppen a földnek nagyon könnyen lehetne az. Ha a költségvetési bevételek érdekelnék, akkor nem bagóért adta volna ki csókosoknak, hanem piaci áron annak, aki a haszonbért ki tudja gazdálkodni. Pénze is lenne, a földje is megmaradna. Igaza van SRB-nek: hasonlít a helyzet a rendszerváltás idejére. Akkor éppen a másik politikai oldal gondolta úgy, hogy a választást el lehet veszíteni, de a privatizált vagyont nem. Az újraosztás után megszilárdul a jogállam, és az idők végezetéig garantálja a tulajdonuk biztonságát. De akik akkor nem fértek a húsosfazékhoz, most gondolják azt, hogy majd csak azután legyen jogállam, ha már minden az övék lett.

Egy céget könnyen tönkre lehet tenni – a föld azonban minden évben újra terem. Nem megy csődbe, sőt a globális élelmiszer-szükségletet nézve egyre értékesebb lesz. Akié a föld, annak biztosan lesz hatalma – országosan is, helyben is. Messze nem teljes a kép, hogy ki vett, mennyit vett. Csak sejteni lehet, ki a stróman, ki a tényleges tulajdonos.

 

Föl lehet persze róni az átlátszó hazudozást: hogy nem a családi gazdaságoknak van itt kedvezve, nem a vidék megtartó ereje lebeg a döntéshozók szeme előtt! De ellenzéki oldalról azért el kellene dönteni: a nagy a szép (hatékony, versenyképes) vagy a kicsi? Ha a nagy, mi a baj Mészáros Lőrinc 1400 hektárjával? Az, hogy a másé? Ha a kicsi, miért hívták Ángyán Józsefet holdkóros fantasztának, amíg úgy nézett ki, hogy az lesz itt, amit ő akar?

Sokan nem értik, miért nem kap kaszára, kapára a falusi nép, amikor ezt a vircsaftot látja. De hát mi köze volna a döntő többségnek ahhoz, hogy Tiborcz István, Mészáros Lőrinc vagy Leisz­tinger Tamás vesz-e több földet? Senki föl nem veti azt a kérdést, hogy a nemzeti oldalról, vagy baloldalról nézve a lakosság mekkora részét illene eltartania annak a 7,4 millió hektár termőföldnek, amely az ország területének 79 százalékát teszi ki.

A mai grófi szérűn nem az a kérdés, hogy „élethez, szemhez" van-e köze a koldusseregnek. Nincs, ezért édes mindegy neki, ki nyer, ki nem. Az ellenzék közben azért sír, mi lesz a „nagy vesztesekkel": Simicskával, Leisztingerrel, akiknek, szegényeknek már nem lesz esélyük akkora agrárkonglomerátum kialakítására, mint Csányi Sándornak. Annyira sajnálom. Karácsonyra majd küldünk nekik egy doboz tartós élelmiszert.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető