Azt hiszem, ma már egyedül vagyok azok közül a mai Corvinus egyetemen, akik jelen voltak a Marx-szobor „megrendelésénél” és felállításánál a korabeli, Marx Károly nevét viselő közgazdasági egyetemen. A pedagógus-szakszervezet egyetemi bizottságának tagjaként részt vehettem különböző megbeszéléseken is arról, hogy milyen legyen a szobor, és hogyan kötődjék az egyetem alapításának tizedik évfordulójához. A politikai gazdaságtan tanszék vezetője javasolta, hogy a szobor a tudós, az alkotó és a tanító Marxot ábrázolja.
Az ő ötlete „győzött”. Marx katedrán ült, egyik kezével előre mutatott, a másik kezében egy vaskos könyvet tartott, ami a feltételezések szerint fő közgazdasági műve, A tőke egyik kötete volt, amelynek jelentőségére éppen a legutóbbi világválság hívta fel ismét a figyelmet. A szobrász rajzai között több alternatíva is szerepelt, s végül közösen határoztak a végleges formáról. A közgáz 1959-ben felállított Marxa ebben az összefüggésben egyedi a világon létező több mint hatvan, közterületen található Marx-szobor között.
A forradalom utáni politikai helyzetben sem az egyetemen, sem pedig azon kívül mindez nem keltett feltűnést. Az oktatók és a hallgatók csendben tudomásul vették a jövevény érkezését, legfeljebb művészeti értékéről volt némi vita. Az egyetem életében és oktatási rendszerében nem a Marx-szobor szerepe vagy befolyása, hanem a világban zajló változások, a magyar politikai nyitás és a reformtörekvések hoztak jelentős fordulatokat.
A hatvanas évek második felétől kezdve az egyetem fiatalabb oktatói közül több mint hatvanan kaptak a Ford Alapítványtól és más amerikai intézményektől lehetőséget arra, hogy egy évet töltsenek el a legkiválóbb amerikai egyetemeken, tökéletesítsék nyelvtudásukat s megismerjék az újabb közgazdasági elméleteket és gondolkodást. Ezek az egyetemek világviszonylatban is az első húsz közé tartoztak. Talán Lengyelország jutott hasonló lehetőségekhez, mint mi, bár ismereteim szerint az ösztöndíjasok között a magyarok hosszú ideig többségben voltak.
Ezek az ösztöndíjak döntő szerepet játszottak abban, hogy lerakták az oktatási rendszer modernizálásának elméleti alapjait, illetve hogy létrejöjjenek a szükséges személyi feltételek. Sok neves külföldi, nyugati, keleti és fejlődő országbeli közgazdász látogatott az egyetemre. Én hívtam meg például E. E. Rostow amerikai közgazdászt az „Antikommunista kiáltvány” c. munka szerzőjét, valamint John Kenneth Galbraitht, az „új ipari társadalom” elméleti atyját, akik történetesen a Marx-szobor árnyékában adtak elő.
A legdöntőbb változást talán a modern menedzsmenttudomány oktatásának bevezetése jelentette. Ennek nyomán született az egyetemről a „Karl Marx Business School” elnevezés. Az erről írt nyugati cikkek és tanulmányok nemegyszer a Marx-szoborra hivatkoztak, mondván, hogy Budapesten már nem a forradalmár, hanem „a vállalkozó Marx” ül az egyetem aulájában. Ezek a változások alapozták meg az ún. „Dimitrov téri fiúk” ismereteit és felkészültségét is a piaci viszonyok működtetésére.
A Marx-szobor ténylegesen is többször kapott fontos szerepet. Például akkor, amikor Bush amerikai elnök tett látogatást egyetemünkön. Ennek során történelmi jelentőségű beszédet tartott, tetemre híva Marxot, és visszaemlékezéseiben a következőket írta: „Ismét visszatérhettem Magyarországra (fiatalkorában már járt itt –S. M.), és az első amerikai elnökként meglátogathattam egy nemzetet. (...) A Marx Károly egyetemen, a Marx-szobor előtt találkoztam diákokkal, tanárokkal és vállalkozókkal, akik merészen szakítanak a múlttal.
Ragyogó arcukon láttam az idealizmust és az elszántságot a múlttal való szakításra, hogy elmeneküljenek egy ideológia halott kezei közül örökre. Én kifejeztem e folyamat, a demokratikus változás erős támogatását. (President George H. W. Bush, „President Bush Grants Hungary Most-Favored-Nation Trade Status”, Making the History of 1989, Item #34,)
Mindezeket azért tartottam szükségesnek megírni, mert a Marx-szobor „áthelyezésében” nem annyira a „Corvinus” jelenével kapcsolatos indoklást tartom meghatározónak, megértve természetesen a rektor problémáit, hanem olyan új ideológiai törekvéseket és ezek következményeit, amelyek ha esetleg rátelepednek a felsőoktatási intézmények életére és működésére, akkor súlyos árat kell majd fizetnie nemcsak a közvetlenül érintetteknek, hanem az egész országnak. A Marx Károly közgazdasági egyetemnek annak idején 15 évet kellett küszködnie azért, hogy elkezdődhessen a nyitás egyébként több évtizedes folyamata.
A szerző akadémikus, a Közgáz Alma Mater elnöke
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
