Anélkül, hogy kinyilvánítanánk, jó vagy rossz-e nekünk a bevándorlás, tárgyilagosan meg kell állapítani: Orbán Viktornak megint igaza volt. Ezúttal azt találta el, hogy a bevándorlók elveszik a magyarok munkáját. Mert ez vár rájuk. Igaz ugyan, hogy Berlinben, Londonban, Stockholmban, és nem Budapesten veszik el, de ilyen nüansznyi földrajzi különbségek miatt nem vitathatjuk el a bravúros prognózis igazságát.
Aki még mindig nem értené, mit akar Németország a befogadni tervezett most nyolcszázezer, majd később évi félmilliónyi migránssal, gondoljon arra, hogy talán hiba megkülönböztetés nélkül gyámolításra szoruló, civilizálatlan és értéktelen, hömpölygő vad tömegnek látni – mondjuk – a szíreket. Az a helyzet ugyanis, hogy ők sem mostanában jöttek le a fáról: az országuk visszafogottan fogalmazva is valamivel korosabb a miénknél, az oktatási rendszerük patinás – a damaszkuszi egyetemnek a pár évvel ezelőtti fénykorban 85 ezer hallgatója volt, a szíriai régészetoktatás például világhírű, de a helyi orvosképzésről sem lehetett sok rosszat hallani.
Nyilván a szír menekültek közül sem mindenki fogász vagy informatikus, de vannak köztük jócskán diplomások és komoly munkához szokott emberek. Az iskolákról pedig abban a térségben mindenütt elmondható, hogy a francia és/vagy az angol a használható számítógépes ismeretekkel együtt alapnak számít, ami legalább annyit ér az európai munkaerőpiacon, mint a rovásírás, a Kodály-módszer meg a mindennapos testnevelés. Ezt a most olcsón megszerezhető tudást fölözik le a befogadó államok, jóllehet aligha elsősorban munkaerő-közvetítésként fogják fel a közel-keleti háborús őrjöngést. Itthonról kivonuló honfitársainknak pedig a jövőben nemcsak a bérek, hanem a kompetenciák terén is versengeniük kell a távoli jövevényekkel.
