Nincs vezető, nincs világos értékrend, nincs kimunkált szakpolitikai program, nincs normális playlist, nincs mindenkinél jogelméleti kiskáté, nem szólva arról, hogy egy csávó, aki még semmit nem tett le az asztalra, meglehet, még tanulmánykötete sem jelent meg, a komplett 25 évet el akarja temetni. Pedig azért a tüntetésen fontos lenne differenciálni, infografikákkal illusztrálni a gazdasági növekedés alakulását az utóbbi emberöltőben. Egyáltalán: emlékezni az időszakra, amikor a fékek még úgy ragyogtak a demokratikus államrend csúcsdíszeként, ahogyan Messi csillog az argentin futballválogatottban.
Alighogy véget ért az újabb nagy tömeget megmozgató kormányellenes demonstráció, máris elfoglalták a teret a tüntetésesztétika professzorai, akik részletgazdag útmutatóval látják el...
Fogalmuk sincs, hogy kit. Tanácsaikból kitetszik, semmit nem értenek abból, ami történik. Ez amúgy teljesen érthető, tekintettel arra, hogy olyasmi zajlik, amivel nem találkoztunk a rendszerváltás óta. Kuncze Gábortól Magyar Györgyig bizonyára sokan örülnének egy tüntetésösszefogásnak, akárha közös tüntetéslista-vezetőnek, de ez nem az ő történetük. Ez már nem a társadalommérnökök bulija, mert lehetetlen megrajzolni a tervet.
