galéria megtekintése

A lényeg

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 18. számában
jelent meg.


Csider István Zoltán
Népszabadság

A tiltakozók feltartóztatták a parlamentbe igyekvő honatyát, bedobták a szemetesbe, majd egy ideig lefogva tartották benne, és nem engedték kimászni. (MTI)

Két hete nincs gáz nálunk. A nyúl egész hamar megszokta, a lakótársaim, a Simonék viszont kétliteres vízforralóval küzdenek az elemek meg a kosz ellen. Főzni nem főzünk gyakorlatilag, és kezdjük megtanulni a környék gyorséttermeinek napi akcióit. A hétfő, a kedd meg a csütörtök már rendben van, a többivel meg mindig kezdünk valamit. Spontánnak tűnünk és felszabadultnak, és majdnem büszkén viseljük a kérdéseket, hogy hogy bírjátok, meg hogy jézusúristen, akkor hogy van a fürdés? A fürdés köszöni, jól van, gondoljuk ilyenkor, legalábbis én, és igyekszem úgy mosolyogni meg csóválni a fejem, ahogy a miniszterelnök úr csinálta a parlamentben, amikor az a másik szerencsétlen a népszavazás lehetőségét szóba hozta mintegy. Vagy mint a Kálmi presszóban maga Kálmi, valahányszor az ajtóban megjelenik a zóna bolondja, aki amúgy zavarba ejtően emlékeztet Budai Gyulára, és mindig meg akarja enni a biliárdgolyókat. Az volt a Kálmi tekintetében, ami most a tekintetes miniszterelnök úréban, hogy nem érted te, kisfiam, a lényeget.

És hogy mire föl vagyunk olyan elbizakodottak?

 

Megértettük mi is a lényeget most, hogy gáz helyett lett viszont internet meg tévé. Bekötötték. A lényeg, hogy a híradó tudósítója a múltkor elment vadászni. Már hogy nem is vadászni ment a gemenci erdőbe, csak meghallgatni a szarvasbőgést. „Máté, hol vagytok? És hallottál, láttál ma már szerelmes gímszarvast?”, kérdezte a stúdióból Balázs (ugyanettől a Balázstól tudjuk különben, hogy ez a lényeg, mármint hogy a híradó tudósítója elment vadászni). A fényességes arcú Máté kifejtette, hogy bőven hallottak már szarvasbőgést a kora délutáni órákban is, sőt még látták is az egyiket, valószínűleg éppen harc után próbálta összeszedni magát, csakhogy fölütötte szöszi fejét egy kis probléma. „Megpróbáltunk olyan helyet keresni, ahol a szarvasok és az internet egyszerre vannak jelen, hogy ezt a páratlan élményt a híradó nézőinek is meg tudjuk mutatni, de ilyet sajnos nem találtunk”, mondta Máté, majd kitágult a kép, és egy vadász a riporter fülébe fújt egy szarvasbőgő kürttel vagy mivel, közben Máté beszélt és beszélt, a kürtös egyszer csak abbahagyta, és bepózolt. A komplett híradó legszórakoztatóbb két és fél perce alatt tényleg elkezdtünk gondolkodni a helyzet tarthatatlanságán, mármint hogy a szarvasok nem a wifire gyűlnek bőgni. Hogy nem hajlandók egyszerre jelen lenni az internettel. Másfelől meg emelkedni kezdett a Coelho-faktorunk, hogy milyen boldogság is ez, valóban, hogy van még, ami romlatlan, van még, ami őszintén történik és titokban: ezek a szarvasok nem mutatják a bőgésüket senkinek.

Tudjuk tehát a lényeget. Hogy amikor fájront után fényesíti Kálmi az összenyálazott biliárdgolyókat, hogy reggelre minden rendben legyen, s mikor a miniszterelnök úr arra gondol, hogy hiába népszavazás, meg hogy hiába emberkedik a Lajos, akkor is nála az atomkulcs – szóval, ekkor ugyanaz van az ő tekintetükben is, mint a miénkben: mindent kibírunk. Hogy bármit csináltok, végül úgyis mi zárjuk a boltot. A fürdés amúgy köszöni, jól van, most szólt valaki, hogy holnap már gáz is lesz, meg akciós rántott csirke, úgyhogy minden király, tényleg, de csókolom, ország, az mikor lesz? Azt nem két hete vitték el, csókolom. És bár spontánok vagyunk, valamint felszabadultak, az igazi lényeg, hogy bőgni azért mégiscsak egyedül szoktunk, mint a szarvasok.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.