Újságírókat oktatva a híres amerikai riporter, Walter Cronkite kérdezte, fejtsék meg, mi annak a hírnek a lényege, miszerint egy Észak-Vietnamból Dél-Vietnamba tartó tehergépkocsi-oszlop egyik sofőrje, érzékelve, hogy gépkocsijának motorháza kigyulladt, leállította a motort, és rávetette magát a motorházra, saját testével oltotta el a tüzet, nehogy a többi lőszert szállító autóra is átterjedjen a tűz. Az újságíró-hallgatók hősiességről, a lőszerszállításkor kötelező követési távolság hiányáról, az orosz gyártmányú teherautók hibáiról szóltak, amíg Cronkite csak annyit mondott: a vietnami autókon nincs tűzoltókészülék.
Erre emlékeztet az, ahogyan az ellenzék vezető politikusai magyarázzák a meghátrálást a vasárnapi boltzár ügyében. A Vezér még pénteki szózatában is újabb területekre gondolta kiterjeszteni a boltzárat – akarom mondani a vasárnapi pihenőnapot –, aztán derült égből villámcsapásként érte az ellenzéket, hogy az Országgyűlés keddre már meg is szavazta a vásárlási szabadság helyreállítását. Nem ismétlem meg, hogy mi mindent mondtak, áradoztak a Fidesz elleni küzdelem újabb nagy győzelméről, pedig egy apró, de nem jelentéktelen ügyről volt szó. A taktikai zseni felismerte, hogy az ország szavazóiról csak egyetlen hiteles lista van: a Kubatov-lista. Ha engedi, hogy elkezdődjön az aláírásgyűjtés, akkor anélkül jön létre az ellenzéki szavazók közötti együttműködés, hogy erre a bölcs pártvezérek jelet adtak volna, hogy füstös szobákban kiegyeztek volna valami előválasztásban vagy bármiben. A Vezérnek mindenáron meg kellett akadályoznia, hogy a nép megtanulja, milyen egymás láb- és izzadságszagát, baloldaliságát, konzervativizmusát, liberális szemléletét vagy éppen jobboldali beállítódását elviselni a közös cél, a vásárlási szabadság kivívása érdekében. A taktikai zseni tudja: a nép gyorsabban tanul, mint az okos mondatokat öblögető, a világhírű stratéga címet váll-lapjukon viselő vezetői.
Hasonló a helyzet a családi adókedvezménnyel kombinált egykulcsos személyi jövedelemadó és az ennek bevezetése miatt kieső költségvetési bevételek „pótlására” kitalált „ideiglenes” különadók esetével is. Az „egykulcsos” kb. 400 milliárd forintot hagyott „a magyar emberek zsebében”. Ennyi hiányzik miatta a költségvetésből. Ezt a négyszázmilliárdot a bankokra, a telefon- és informatikai szolgáltatást végzőkre, az energiaszolgáltatókra és a bevásárlóközpontokat üzemeltető láncokra terhelte rá a Vezér. Mi a látszat? Hogy a termelőmunkát folytatókat nem bántja, bezzeg akik csak spekulálnak, akik nem az anyagi termelést folytatják, hanem „csak” szolgáltatnak, és akik eddig a magyar embereken élősködtek, kivitték a profitot, most rákényszerülnek, hogy kivegyék a részüket a közteherviselésből. Janikovszky Éva stílusában: „minden gyerek tudja, még a legkisebb is”, hogy a modern gazdaságokban a munkahelyek 70-80%-a, a megtermelt GDP 80%-a az ún. szolgáltató szektorban keletkezik. A közgazdásztanoncok ezt a nótát fújják, és sajnálkoznak, hogy az „újraiparosítási” demagógia meg a spekulánsozás mekkora bullshit.
