Ez nem maradhat így! Egyéni és társadalmi érdek, hogy mindenki olyan oktatásban részesüljön, amely maximálisan biztosítja – itthoni – boldogulását.
„Mindenkinek képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” – ez kell legyen a változtatás alapelve. Ez személyre szabott oktatást feltételez. Ehhez a tananyag csökkentésére, aktualizálására, racionalizálására van szükség, aminek szerkezeti változtatással kell járnia. A tananyag csökkentésének igényét mostanában sokan képviselik, de nem igazán pontosítja senki, mit is kéne elhagyni. Általánosságban beszélnek arról, hogy a lexikális ismeretek körét kell szűkíteni. De ezen már túl kell lépni.
A tananyagcsökkentés és -racionalizálás legkézenfekvőbb, legésszerűbb és leghatékonyabb módja a párhuzamosságok megszüntetése a felső tagozatos és a gimnáziumi tananyag összevonásával. Ennek következményeként szakítani kell a korszerűtlen 8+4 osztályos szisztémával, s az ismeretek megfelelő átcsoportosításával ki kell alakítani a 10+2 (10+3?) osztályos rendszert, amelyben hat év az alapkészségek fejlesztésére, alapismeretek megtanulására szolgál, négy év a korábban megszerzett alapok elmélyítése mellett az összevont tananyag általánosan használható részének elsajátítására, két vagy három év pedig a felsőoktatásra való felkészítésre, intenzív nyelvtanulásra, másoknak valamilyen szakma megszerzésére. A tízéves általános képzést nyújtó szakaszból főleg a reáltárgyak (matematika, fizika, kémia stb.) hétköznapi életben nem használható anyagrészeit kell átcsoportosítani a speciális képzést nyújtó második szakaszba, míg az irodalom, történelem, földrajz stb. esetében az összevont tananyag némi változtatással maradhat az elsőben.
Az átalakításnak a diákok és pedagógusok terhei mérséklésén túl számos előnye lenne. A legfontosabb, hogy megvalósítható lenne a személyre szabott oktatás, amelytől mindenki azt kaphatná, amire szüksége van. Továbbá: későbbre tolódhat a pályaválasztás kényszere. A tananyag jobban igazodna a diákok életkori sajátosságaihoz is. Erősödhetne sok település értelmiségi bázisa.
Ami a tananyag aktualizálását illeti: a tudományalapú tárgyak esetében nincs sok tennivaló, annál inkább a művészeti alapú tárgyaknál. Az ének-zene tantárgy anyagában megfelelő helyet kell kapnia a rockzenének (jómagam napjaink zenéjére használom ezt a kifejezést), s ugyanígy a tantárgyak között a filmművészetnek is. Fatális tévedés a művészeti tárgyak „tudományként” való megközelítése. Az alkotások minél szélesebb körű megismertetése mellett a tevékenység gyakorlása lenne itt a lényeg.
De a legfontosabb a célok újragondolása lenne. A mai magyar közoktatás deklaráltan munkaerőt képez, másra nem is alkalmas. A munkaerő a legrosszabb feltételekkel eladható áru, amelynek értékesítési lehetőségei az automatizáció, robotizáció térhódításával rohamosan csökkennek. A legfejlettebb országok azért kerültek az élre, mert nem munkaerőiket adják el, hanem a termékeikben megtestesülő ötleteiket. Magyarország számára sem kínálkozik más út a felzárkózáshoz. Csak a fiatalok vállalkozói, innovációs potenciáljának fejlesztése és mozgósítása biztosíthatja az ország állampolgárai által elvárt ütemű, fenntartható fejlődést. Ennek megfelelően az oktatás középpontjába a gondolkodás, a kreativitás, a vállalkozó szellem fejlesztését kell állítani. Ez a művészeti oktatás fejlesztésével, bővítésével, egy új – tárgyakkal, szerkezetekkel, formázással, modellezéssel foglalkozó – tantárgy, a forma és konstrukció bevezetésével és a gyakorlati vállalkozói képzés általánossá tételével érhető el. Emellett erősíteni kell az oktatásban a különböző tevékenységek, főleg az alkotó tevékenység szerepét. Az ismeretek elsajátítását minél több tevékenységi formával kell összekapcsolni. A gondolkodást nem lehet könyvből elsajátítani. Azt a különböző tevékenységek gyakorlása során adódó problémák megoldása fejleszti, ez veszi és vezeti rá a diákokat fejük használatára.
Szükség van az érettségi átalakítására is (afféle vizsgamunkává, ahol a tételek bemagolása helyett az önálló gondolatot, kezdeményezést díjaznák).
A fenti javaslatoknak alighanem a fele is elég ahhoz, hogy a legtöbb embernél „kiverje a biztosítékot”. De egy dolgot tudomásul kell venni: az oktatásban a gyerekek érdeke a fontos (ami egyben az ország valódi érdeke is). Nekik pedig semmilyen törést nem fog okozni, ha nem a mostani rossz rendszerben kezdik meg tanulmányaikat, hanem a megfelelő fejlődésüket biztosító újban.
A szerző a DK oktatási kabinetjének tagja
