Ayn Rand után szabadon mondom, hogy pozitív célok és az egészséges önzés mozgatja a világot. Az Egyesült Államok egyik célja, hogy megakadályozza Európa energiafüggőségét olyan államoktól, amelyek eltérnek a szabad világ meghatározó elveitől. Oroszország ilyen ország. Mind a geopolitikai realitások, mind az Amerikában keletkezett, és hamarosan nagymértékűvé váló energiatöbblet is azt vetítik előre, hogy az Egyesült Államok képes lesz segíteni Európa energiaellátását, és ezzel függetleníteni az EU országait az orosz energiaimporttól.
Ezt persze Magyarország és a környező országok másként élik meg. Még nem felejtették el a szovjet tömeggyilkosok 40 éves dominanciáját, de árnyaltabban kezelnék az energiapolitikát. Mind a Déli áramlat, mind a paksi bővítés esetében a magyar kormány nyitva szeretné tartani, majd bővíteni az orosz energiaforrásokat. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország nem kíván az EU energiapolitikájához alkalmazkodni, de a mai magyar kormány elkötelezettebbnek tűnik az orosz energiaopció megtartásában, mint azt az Egyesült Államok szeretné. A két ország politikai és üzleti érdekei nem mindenben egyeznek. A magyar kormány az oroszokkal való üzleti kapcsolatokat Magyarország érdekének tekinti, míg az Egyesült Államok tart attól, hogy az orosz energiaüzletek Amerika-ellenes politikai befolyást is jelenthetnek a jövőben.
Oroszország katonai inváziót hajtott végre a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajnában. Ezt a tényt sem szépíteni, sem elhallgatni nem lehet. Az Orosz Föderáció megtámadott egy szuverén államot, és annak egy részét bekebelezte, Kelet-Ukrajnát pedig most próbálja bekebelezni. Ez rendkívül veszélyes precedens, különösen, ha válasz nélkül marad. Szerintem ebben Magyarország és az Egyesült Államok teljesen egyetért. A nézeteltérés sokkal inkább az eszközök megítéléséből fakad. Az elmúlt 50 év gazdasági bojkottjai majdnem univerzálisan eredménytelenek voltak. Ezek meg tudnak nyomorítani egy népet, egy országot, de alkalmatlanok a diktátorok, a bojkottot kiváltó egyének eltávolítására.
Ha az Egyesült Államok gazdasági bojkottot hirdet Oroszország ellen, akkor ezt mindkét ország gazdasága, de különösen Amerikáé különösebb megrázkódtatás nélkül elviseli, de Európában kicsit más a helyzet. Magyarország számára az orosz export-import, ha nem is létkérdés, de nagyon fontos nemzetgazdasági tényező. A bojkott a magyar gazdasági érdekek ellen szól, még akkor is, ha politikailag és katonailag a magyar álláspont száz százalékban egyezik az amerikaival, és a bojkottot oly lelkesen támogató több európai országéval. Senki sem hajlandó katonai választ adni egy katonai és politikai problémára, tehát marad a gazdasági bojkott. A magyar kormány mint az EU és a NATO tagja, bejelentette, hogy természetesen részt vesz a bojkottban, de nem ért egyet vele. A magyar álláspont a bojkottot vita tárgyává tette, ami ismét negatív visszhangot váltott ki az Egyesült Államokban.
Barack Obama a demokrata párt baloldalához tartozó, ma már rendkívül népszerűtlen elnök, aki otthon sem jön ki a konzervatív irányt képviselő honfitársaival. Nem meglepő, hogy nem szimpatizál a magyar jobbközép kormány elképzeléseivel. Obama megpróbálja elriasztani az európai kormányokat az Orbán-kormány irányvonalának követésétől. Megkockáztatom, egy konzervatív amerikai elnök teljesen más hangnemben és más módon kezelné a két nemzet közötti viszonyt. Ezt McCain szenátor szerencsétlen és hozzá nem méltó, igaztalan kijelentése ellenére állítom.
Arról talán senkit sem kell meggyőzni, hogy a korrupció messze nem Magyarországon a legnagyobb probléma. Minden nemzetközi jelentés szerint Olaszországban, Görögországban, Romániában és több más országban is jóval elterjedtebb és intézményesítettebb, mint Magyarországon. Tehát a kitiltásokra általános ok nem létezik. Válasszuk el a kitiltás tényét annak nyilvánosságra hozatalától. Hogy ki és miért akarta, hogy a kitiltások nyilvánosságra kerüljenek, nem tudom. Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy az amerikai fél. Ha a kitiltottak, vagy az őket támogatók, az rendkívül nagy hiba volt, mert megakadályozták egy folyamat beteljesülését, és teljesen fölöslegesen bélyegeztek meg egyéneket pletykák és vádak alapján a közvélemény szemében.
Az amerikai diplomáciai képviselet által a magyar kormánynak átadott dokumentum mindent megmagyaráz. Különböző ügyekben, köztük adóügyekben is, amerikai cégek és magyar ellenzéki képviselők az amerikai követséghez fordultak segítségért. Magyarországon üzletelő amerikai vállalatok ugyanazért, amiért nap mint nap idegen országokban működő vállalatok a követségükhöz fordulnak. Valahol nehézségbe ütköztek, valami korrupciót észleltek, nem tetszik az új törvény, vagy akármi más, ami az érdekeiket sérti. A panaszok nyomán különböző követségi alkalmazottak tárgyaltak különböző magyar kormányhivatalokkal. Ahogy később kiderült, a magyar hatóságok a panaszokat komolyan vették, és több büntetőeljárás is indult az amerikai bejelentések alapján.
Feltételezem, de nem tudom, hogy a magyar hivatalnokok talán adekvátnak találták azt, ahogy reagáltak az amerikai felvetések korrupcióval összefüggő részeire, és nem kommunikálták a vizsgálatok eredményeit az amerikai diplomaták felé. Ehhez természetesen joguk volt, még akkor is, ha ez nem a legokosabb és legcélravezetőbb kommunikációs módszer. Ahogy később megtudtuk, a követségnek semmilyen bizonyítéka sem volt arra, hogy például az adóhivatal elnöke korrupcióban vett volna részt, vagy azt támogatta volna. Az amerikai alkotmány nem védi a külföldi állampolgárokat, és azok a jogok, amiket mi otthon abszolútnak tartunk, rájuk nem vonatkoznak.
A konfliktus ugyan szomorú, de véleményem szerint mindkét ország csak saját érdekeit képviseli. Ez a nézeteltérés oka. Minden más csak mondvacsinált ürügy, ami ártatlan embereket is kellemetlen helyzetbe hozhat. Valószínűnek tartom, hogy amikor a két szövetséges és barát tárgyalóasztalhoz ül, és őszintén kezeli a konfliktus igazi okait, akkor az amerikai–magyar barátság rendkívül gyorsan helyreáll.
A szerző magyar származású amerikai ügyvéd és üzletember
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
