A kisfiú a tengerparton

A sajtó feladata a pártatlan tájékoztatás. Az újságíró/fotós/operatőr szabad döntése, mit mutat meg, az olvasóé/nézőé a szabad értelmezés. Vélhetjük hatásvadász lépésnek a brit lap tettét, de azt gondolom, hogy a szerkesztőség humánus meggyőződését tükrözik a felvételekhez fűzöttek. A sajtó orientál. Rossz esetben manipulál. Nyilvánvalóan és burkoltan. Teheti ezt jó ügyért is. Az elmúlt néhány napban kiderült, hogy a The Independent döntésének önmagán túlmutató hatása lett.

A fotótól nem függetlenül kormányok döntöttek úgy, hogy több menekültet fogadnak be, mint tervezték. A média a hogyanról is határoz, amikor formába önt egy történést. Az újságíró-etika ilyen értelmezése, a határok tiszteletben tartása ma ódivatúnak hangzik, de kritikus helyzetekben még mindig működik. A Párizsban balesetet szenvedett Diana hercegnőről a halála előtti pillanatokban készült lesifotókért egyetlen brit lap sem volt hajlandó fizetni, és persze nem is közölte őket.

A kisfiún nem látszik, honnan jött. Lehetne német, amerikai, brit vagy épp magyar. Nincs meg benne az idegenszerűség, amibe kapaszkodhatunk, hogy eltávolítsuk magunktól a szívbe maró látványt. Nem a szíriai kurd Aylan az első, és nem az utolsó, aki belehalt abba, hogy szüleivel elhagyta hazáját. A The Independent csak annyit tett, hogy eddig szemérmességből és kíméletből takargatott dolgot brutálisan, de őszintén feltárt. Az emberek annak hisznek a leginkább, amit maguk látnak. Az egyik cég reklámjával szólva: ha nincs róla fénykép, meg se történt. Hát most már van.