A kisded válaszol

– Akinek erő adatott, az használja önmaga és mások felemelésére!

– Születhettél volna Heródes házába is.

– Semmi sem rossz vagy jó önmagában.

– De akit sima úton indítanak, hamarabb célhoz ér, mint akit göröngyök gátolnak!

– Nem az számít, milyen az út, hanem az, hogy ki megy rajta!

– Kisded, tudod, ki vagy, látod előre sorsodat?

– Önmagam vagyok. Ember. Véges a végtelenből.

– Embert mondtál?

– Embert. Ember fiát.

– Az Írás és majdani hited szerint Isten fia vagy.

– Az, miképpen te is.

– Engem nem hívott századok sora, sem jövendölés, sem népek hada.

– Minden, ami eddig volt, téged hívott.

– Nem érzem. Egyedül vagyok a végtelenben!

– Figyelj jobban világodra!

– Kisded, tudod, mi vár rád?

– Mint mindenki másra: élet és halál.

– Másodszor kérdem: tudod, mi vár rád?!

– Hordom majd életem terhét, keresztemet.

– Csak egyetlen szó Pilátus előtt, és megmenthetnéd majd magad.

– Csak egyetlen szó, és megmentem majd magamat, s ezzel magunkat!

– Ha választhatnál, kiválasztott lennél?

– Sorsa önmaga az ember, miként Isten is önmaga léte.

– Tudod, hogy miattad csecsemőket ölnek meg majd, kivégeznek több százezer embert, és felszabdalják érted a világot?

– Nem miattam, hanem a hatalomért!

– Tudod, hogy népedet nevedben üldözi majd a világ?

– Egy tőről fakad itt minden hajtás, egy tőről hullik a mélybe is.

– Péter apostolod utódai „kőszikla helyett" aranytrónuson ülnek majd, tőled soha nem hallott tanításokkal törvénykeznek rubintos pásztorbottal kezükben.

– Tanításom a lélek kincseit gyarapítja, a megismerést oltalmazza. Törvényem ez, nem más!

– Tudod, hogy megtagadnak majd, nem háromszor – számtalanszor! Aztán lobogókra tűzik a neved, rád hivatkozva rántanak tőrt, kardot, gyújtanak máglyát, robbantanak bombát, és újra megtagadnak, majd diadallal felmutatnak?

– Mindaz, amit megtesznek majd a nevemben, egymással teszik.

– Oszd szét vagyonod, mondod majd egykor, de a vagyonát nem osztja szét senki. A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek. Százezrek nyomorognak, százezrek vesznek éhen.

– Nincs nagyobb teher a vagyonnál...

– Ez a vigasz?!

– Nem. De ez itt a szellem és anyag világa. Egyik erényét vagy bűnét ne kérd számon a másikon!

– Miként te Buddha után, próféták jönnek majd utánad is, igazabbnak hirdetve magukat náladnál.

– Mindegy, hol kutatsz, ha elfogadásra, megnyugvásra, odaadásra találsz.

– Hát nem te vagy az út, az igaz­ság és az élet?! Az egyetlen?!

– Utam a békesség, igazságom a megbocsátás, életem a jótevés!

– De hol rejlik a szerteszórt igaz­ság, s mi az egyáltalán?

– Keresése, felfedezése, elfogadása annak, ami benned jó!

– Születésnapodon kérdem: ha elesnék, felemelnél?

– Nem. Nem én sújtalak a földre. Állj fel! Nekem is lesz erőm hozzá háromszor keresztem terhe alatt.

– Hát elhagytál mindörökre, vagy nem is voltál velem soha?

– Mindig veled voltam, vagyok és leszek – amíg magaddal leszel!

– S ha testem végleg elveszítem?

– Ami Istentől van benned és bennem, az nem vész el, emelni sem kell, el sem veszítheted soha!