Azoknak, akik már korábban elmaradtak a rezsifizetéssel, bevezették az adósságcsökkentési támogatást, mely az erre külön kiképzett adóstanácsadókkal való szoros együttműködéshez van kötve. Ennek feltételei igen szűkre vonták a jogosultak körét. Még 2011-ben is alig 20 ezer háztartáshoz jutott el ez a támogatás.
Ezek a támogatások nem oldották meg, legfeljebb enyhítették a gondokat. Összegüket az eltelt tíz év alatt nem valorizálta a törvényhozás, egy-egy rászoruló család havonta átlagosan 3700 forint normatív lakásfenntartási támogatáshoz vagy évente százezer forint adósságcsökkentési támogatáshoz jut a KSH adatai szerint. Ezeket nagyon alacsony jövedelmű családok kapják, ahol ennyi is sokat számít. Nem véletlen, hogy most is minden évben félmillió kérelmező járul a hivatalokhoz, hogy ehhez az összeghez hozzájusson.
2004 óta sok víz lefolyt a Dunán. Viharos viták közepette drasztikus áram- és gázáremelésekre került sor, a lakásfenntartási támogatás értékállóságának megőrzése helyett pedig bevezették az energiaár-támogatást, melynek rendszerét kormányrendeletekkel évről évre változtatták. Évente mintegy kétmillió kérelmező kanosszázhatott a különböző hivatalokba kérelmével, a majd 200 milliárd forintra rúgó támogatási összeget többször visszavágták, mígnem 2011-ben megszüntették, s mehettek a rászorulók vissza az önkormányzatokhoz lakásfenntartási támogatásért. Mentek is rögtön, több mint százezren. Az önkormányzatok a törvényben szabályozott feltételekkel megítélt normatív lakásfenntartási támogatás összegének a 90 százalékát visszakapják a központi költségvetésből, de még így is, ahol tehették, több helyen kiegészítették saját forrásból, helyi lakásfenntartási támogatásként a havi 3700 forintot.
Két évvel ezelőtt azonban a kormány megszűnésre ítélte az ilyen önkormányzati támogatásokat: ne költsenek többet erre, úgyis jön a központi rezsicsökkentés. És jött. Most pedig, a rezsicsökkentés két menete után, a beígért harmadik előtt a kormány megszüntetné a jelenleg évi 20 milliárd forint költségvetési kiadást jelentő normatív lakásfenntartási támogatást az adósságcsökkentési támogatással együtt, melyre nem egészen 1,5 milliárd forintot költ ma az állam. Ezzel a félmillió rászoruló háztartás rezsiterhei egyik napról a másikra megemelkednek. Elvileg mehetnek majd az önkormányzatukhoz segítséget kérni. Ha lesz ilyen rendelet, ha lesz ilyen helyi támogatás, ha telik erre a nagyon megnyirbált helyi büdzséből, ha megemelik a helyi adókat, hogy a legrászorultabbaknak segítsenek. Nem nehéz kitalálni, mi lesz ebből.
A most beterjesztett költségvetési törvény tervezete lakonikusan így fogalmaz: „A rászorulók támogatásáról szóló döntések közelebb kerülnek az érintettekhez. A segélyezésről az eddigiekhez képest sokkal nagyobb mértékben helyben, a településeken születhet döntés. A helyi ismeretek kiaknázása, a költségvetési felelősség és a közpénzek védelme érdekében a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás, az adósságkezelési támogatás jelenlegi formájában nem működik tovább, ezek a jövőben az önkormányzati segélyezésbe épülnek bele. Az önkormányzatok saját hatáskörben dönthetnek, és ez a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben az ő költségvetési felelősségük lesz. Ennek érdekében nő az önkormányzatok költségvetési mozgástere is, a helyi bevételeiket terheli. Az alacsony helyi bevételi képességű önkormányzatok ugyanakkor költségvetési támogatást kapnak a segélyezési feladatok ellátásához.”
A lakásszegénységgel foglalkozó összes hazai szakértő a törvényben szabályozott lakásfenntartási támogatás megerősítésére tett javaslatot az elmúlt években. Mert ez, a normatív támogatás kellett ahhoz a „hanyatló Nyugat” országaiban is, hogy a gazdasági válság ne járjon tömeges lakásvesztéssel. Mi más úton járunk.
A szerző szociológus
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
