A mikor újságírók próbálják egymás közt megvívni a politikai harcokat, az olyan, mintha színikritikusok lépnének színpadra. Elmondanák a szükséges és jó szövegeket, de tét és remélhető öröm nélkül. Ezért a következőkben sem Bayer Zsolttal szeretnék lejátszani egy jelenetet, hanem csak az általa feladott végszóval élnék, egyébként marad a szokásos alapállás, ne egymással, hanem a ránk bízott valósággal foglalkozzunk.
Ennek pedig csak reflexiója a Magyar Hírlap publicistája által a minap írt néhány mondat, amely viszont azt tartalmazza, amit a Fidesz csinál: „Mert megint két világ áll egymással szemben. S ez a két világ önmagába zárt egység. Nincs átjárás, nincsen párbeszéd (...) Igen, ennyire megosztottak vagyunk. S e két világ utoljára csap össze jelenlegi formájában és állapotában.”
Zárt világok, átjárás nélkül? Én például már két lapnál dolgoztam együtt Bayer Zsolttal, egy harmadikhoz pedig, a Népszabadsághoz nem sokkal az után érkeztem, hogy ő ment. Én radikális jobboldali lapnál soha sem voltam, mert úgy dobtak volna ki, mint nemrég az uniós zászlót Gaudi a Parlamentből. Ha mégis együtt dolgozhattam Bayerral, akkor ezek szerint – történelmi értelemben nem oly régen – volt átjárás? Nem két világ állt egymással szemben mint önmagában zárt egység? Azóta történt valami?
