Ezt tartalmazza a köznevelési törvény. Az iskolák államosítását, az intézményfenntartó gólem, a Klik létrehozását, komoly nagyságrendű költségvetési forrás kivonását az oktatásból, a tanítás szabadságát megszüntető, a hatalomnak kedves ideológiai elemeket tartalmazó NAT elfogadását, a pedagógus-életpályamodellel és a minősítési rendszerrel, a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásával a pedagógusok „államosítását”, kalitkába zárását. A köznevelési törvény a más társadalmi szférákban is működtetett logikát követi: a Bourdieu által szimbolikus erőszaknak nevezett gyakorlatot.
E szép új világ kialakításában különleges „színfolt” volt a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozása. Mussolini a múlt század húszas éveiben fasiszta diktatúrája fontos elemének tartotta a szakszervezetek, civil szakmai szervezetek, a velük való társadalmi együttműködés kiiktatását célzó korporációk, hivatásrendek létrehozását. A kötelező tagsággal járó, a minden társadalomban szükségszerűen jelen lévő érték- és érdeksokszínűséget kiiktatni szándékozó szervezetek célja az „egység” megteremtése volt. „Mindannyiunk érdeke egy értékalapú egységes hivatásrend létrehozása … a közös értékalapú pedagógusi éthos megerősítése érdekében”. Ez viszont nem a Mussolini-idézet, hanem részlet a Nemzeti Pedagógus Kar alapszabályából.
Most a kar közzétette az etikai kódex tervezetét. Nem tehetett mást. Hoffmann Rózsa 2011-ben, ahogy a kötelező tagságú Nemzeti Pedagógus Kar létrehozását, úgy az etikai kódexet mint a pedagógusok viselkedésének alapdokumentumát is beleírta a köznevelési törvénybe. Tavaly a pedagógusoknak nyilatkozatot kellett aláírniuk, hogy tudomásul veszik, tagjai az akkor még csak a törvényben létező szervezetnek. A kar most egy végleges tervezetet (?) adott ki vitára, amit majd a nyári szünet hónapjai után (!) fog a kar küldöttgyűlése elfogadni.
Ahogy a „centrális erőtér” hatalomgyakorlási technikája figyelhető meg a közoktatás – az élet – minden területén, úgy a hatalom a bábszervezetén keresztül tesz kísérletet a pedagógiai tevékenység szerepszerű elemei, a szerepetika területén egy monolit etikai rendszer kialakítására. Itt jutottunk el az etikai kódex létének lényegi kérdéséhez. Amíg egy adott társadalom egy adott normarendszer alapján él és viselkedik, amíg ez az adott normarendszer mindenki számára referencia, amíg az adott normarendszer elfogadottsága megkérdőjelezhetetlen, addig az intézményes nevelés gyakorlata, a pedagógus magatartása is e normarendszer szerint meghatározott. A monolit etikai rendszerű társadalmakban a pedagógus hordozza, megjeleníti és közvetíti a társadalom normáit, ellenőrzi betartásukat, ő a legitimnek tekintett tudás közvetítője. Ez a tekintélyelvű, centralizált, központilag meghatározott erkölcsi rendszerű, egynormás társadalmak nevelési gyakorlata, ez ott a pedagógusetika alapja is.
Egy plurális társadalomban, egy modern, többpárti parlamenti demokráciában, ahol a nevelés gyakorlatát meghatározó filozófiai alapvetésektől az életvezetés gyakorlatáig többféle normarendszer létezhet párhuzamosan, más gyakorlat kívánatos. Hisz sokféle erkölcsi felfogás létezik, mindegyiknek – feltételezve e felfogások alapvetően humanista jellegét – van létjogosultsága. A pedagógusszerep-etika tekintetében árnyaltabb a helyzet. Minden pedagógusra vonatkozóan munkaviszonyából, munkaköréből adódóan kötelezettségek hárulnak. E kötelezettségeket a munkajog szempontjából releváns dokumentumok szabályozzák. Törvények, kormány- és miniszteri rendeletek, közalkalmazotti szabályzat, intézményi SZMSZ, munkaköri leírás. A modern, demokratikus társadalmakban az etikai normák szerepét átveszik a jogi normák, a tételes jogi szabályozás. Egyéb, az etika tartományába tartozó kérdések tekintetében minden pedagógust megillet mindaz, ami megillet minden állampolgárt, ahogy terhel minden pedagógust a minden állampolgárt terhelő etikai szabály. Ebben a helyzetben a szakmai érvek nem írják, nem írhatják felül az erősebb normarendszert, a jogot. Az orbáni rendszer úgy kerek, hogy a jogot is átírták, és sajátos jogértelmezésükre hivatkozva kívánnak egy –sok ponton nevetséges, sok ponton a szolgalelkűséget előíró – etikai rendszert a pedagógusokra erőltetni. S, hogy a kalitka a hatalom szempontjából nézve „biztonságos” legyen, a jogi normák mellé most odateszik az etikai normákat is, mely normák biztosítják a pedagógusok munkajogi rendszeren kívüli ellenőrizhetőségét, előállítva ezzel az egzisztenciális fenyegetettség helyzetét is. Ez a demokrácia köntösébe bújt diktatúrák logikája.
Ne legyen kétségünk. Októberben a Nemzeti Pedagógus Kar küldöttgyűlése el fogja fogadni ezt az etikai kódexet. Ezzel a kalitka ajtaja becsapódik.
A szerző pedagógus
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
