A feszültségek akkor törhetnek a felszínre, ha a Jobbik elveszíti az ellenőrzését a mozgalom felett. A Jobbik csak az egyik szervezet a radikális jobboldali mozgalomban, rajta kívül számtalan gárdaklón, félkatonai csoport, hagyományőrző, könyvkiadó és ifjúsági szervezet aktív. Az egyes szervezetek, a radikális jobboldali szubkultúra és a Jobbik közötti személyes összefonódások képezték a párt és a többi szereplő közötti kapcsolat alapját. Most azonban éppen ezek a kapcsolatok lehetnek terhesek a néppárti stratégiára nézve. Ha pedig eltávolodik egymástól a Jobbik és a mozgalom, akkor korántsem biztos, hogy a párt gyengül meg. Ma nincs olyan mozgósító erő, mint 2006-ban volt, amikor az őszödi ügy kapcsán egymást érték a tüntetések. Másrészről a Jobbik elszívhatja a potenciális támogatókat, utánpótlás nélkül a mozgalom könnyen szektásodhat. A szubkultúra szerepének újragondolását mutatja ugyanakkor az, hogy a mozgalom legfontosabb éves eseményét, a Magyar Szigetet 2014-ben már egy sokkal szűkebb körben tartották meg.
Ha eltávolodik egymástól a párt és a mozgalom, akkor nem működhetnek hatékonyan tovább a korábbi rekrutációs csatornák, mint amilyen a már említett Magyar Sziget is volt. A könnyűzene bevett módszere a fiatalok, a potenciális támogatók toborzásának (vö. Rechtsrock). A Jobbik néppárti stratégiájának szempontjából ez talán nem akkora hátrány, hiszen különbözik egymástól a mozgalmi és a választói mobilizáció, és másfajta arculatra van szükség. Nem azzal kell vonzóvá válni, hogy egymás között kimondhatjuk, amit a fesztiválon kívül nem illik, nem szabad. A Jobbik most azt akarja megmutatni, hogy nem is mond olyasmit, amit egyébként nem illik, nem szabad.
A mozgalmi múlt azonban nem csak hátrány a Jobbik számára. Hasonlóan a kétezres évek Fideszéhez, a Jobbiknak aktívabb a tagsága, több fiatal önkéntessel vághat bele a kampányokba. Ráadásul képes arra, hogy ne csak az észhez, a pénztárcához, de a lelkeknek is szóljon. Az utóbbi időben éppen az érzelmi alapon folyó mobilizálás elvesztésétől óvják a Fideszt értelmiségi holdudvarában. Kutatásokból azt is tudni lehet, hogy ez a fiatal korosztály nem a sajtóból, hanem kortársaitól értesül a Jobbikról, így számukra nem olyan ijesztő a pártról kialakított kép. További jellegzetesség, hogy a Jobbik valóban alulról szerveződik. Bár egyetemi ifjúsági szervezetként indult, de nem tekinthető értelmiségi tömörülésnek, mint amilyenek a rendszerváltó pártok voltak. Ez hitelessé teszi a pártot, ugyanakkor a kormányzóképesség szempontjából probléma.
A radikális jobboldal felfutása nem kizárólag a 2006. őszi eseményeknek volt betudható. A többszólamúság, az egyéni életstratégiákat is átható politika, a mozgalom részének tekinthető politikai folklór, valamint az egyébként is hálózati elven szerveződő kommunikációs technológiák segítségével egyszerűbbé vált a támogatók toborzása, a mozgalomba való belépés, ami már önmagában is lehetővé tette, hogy kitörjön a radikális jobb a politikai karanténból. A néppártosodás tehát nem csupán egy hitelességi verseny vagy kommunikációs mutatvány. A középre húzódás érinti a Jobbik addigi alapjait. A mozgalom sokszínűsége miatt nehéz volt különbséget tenni az egyes szervezetek, illetve a mérsékeltek és radikálisok között. Miközben a mozgalmi örökségnek vannak egyértelmű előnyei, a néppártosodás stratégiája tulajdonképpen egy világosabb határhúzás a párt és a radikális jobboldali mozgalom között. A Jobbik szempontjából döntő jelentőségű, hogy ez mennyi konfliktus mellett fog lezajlani.
A szerző kutató, Republikon Intézet
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
