Ha az oktatási rendszer egészéből kiemeljük az iskolafenntartás ügyét, annak három elemét kell megvizsgálnunk. Az első az elvi kérdés: kié az iskola, ki tarthat fenn iskolát? A felekezeteken és az alapítványokon túl ez továbbra is kizárólagos állami jogosítvány. Hiába érvelnek az önkormányzatok, hogy a helyi társadalom képviseletében jobb gazdái tudnának lenni iskoláiknak, az oktatási kormányzat e kérdésben nem enged, és jól látható, hogy nem is fog. A második kérdés technikai jellegű: hogyan gyakorolja a kormány a hatalmat az iskolák felett? A Nagy Gólem – a Klik – nem jött be. Most szerkesztenek sok Kis Gólemet. Ezeknek is lesz központi irányításuk, ebben ne kételkedjünk. A harmadik tétel a finanszírozás. Pölöskei Gáborné kinevezésekor nagy hangon bejelentették, a finanszírozás megoldott, a Klik tartozásait rövid időn belül kiegyenlítik. Meg is kezdődtek a kifizetések, úgy nézett ki, ez a kérdés többet nem okoz problémát. Ám kiderült, hogy a kormány a jelentős forráshiányt nem többletforrás biztosításával rendezte, hanem a Kliknek a költségvetésben biztosított pénzét költötték előre hozva. Az utolsó negyedévre tervezett összeget biztosították a második negyedévben. Csak a hiányt tolták át az év végére. A három meghatározó kérdésből kettőben nincs változás, a harmadikban valami van, de az sem érinti a lényeget.
Az oktatási rendszert meghatározó rendszerelemek tekintetében is merevek az álláspontok. A tantervi szabályozás, a tankönyvválasztás szabadsága, az iskolai autonómia, az iskolai munka ellenőrzési-értékelési rendszere, a szegregáció kezelése olyan kérdések, melyeket a kormányzat „szent tehénnek” minősített. E kérdésekben a kormány csak korrekciókat tart indokoltnak, a szakszervezetek és a civil szakmai szervezetek rendszerszintű változásokat.
A két álláspont hátterében két különböző társadalmi vízió, társadalompolitikai szemlélet áll. A pedagógusok el akarnak szakadni a politikától, de ezt nem tehetik meg. Ha tetszik, ha nem, a nevelésügy mindig és ma is politikailag determinált. A nevelés mindig arról szól, hogy milyen társadalomkép, emberkép alapján, milyen értékek szerint jelöljük ki a nevelési célokat. Az Orbán-kormány esetében a rendszerelemek mögött egy tekintélyelvű, a XX. században megismert diktatúrák vonásait magán viselő társadalomkép rajzolódik ki, emberképe az ideológiai indoktrináció eredményeként korlátozott tudással rendelkező, a hatalmat gondolkodás nélkül elfogadó és kiszolgáló alattvaló.
A szakszervezetek és a civil szakmai szervezetek egy demokratikus társadalom demokratikus nevelési rendszerre vonatkozó igényét képviselik, emberképük a világ dolgairól felelősen gondolkodó autonóm ember. Tűz és víz. Ezért jutottak a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások holtpontra. A demokráciának látszó diktatúra rendszerét építő kormány ezért nem akar szóba sem állni a demokratikus értékeket képviselő civil szervezetekkel.
A szerző pedagógus
