Várható volt, s az is történt – ez is azt mutatja, hogy a PPKE vezetői jól döntöttek –, hogy a magát néppárttá átfesteni reménytelenül igyekvő, mélyen rasszista, hívő antiszemita, homofób, cigánygyűlölő Jobbik mindezt éppúgy kikérte magának, mint a Magyar Hírlap némely önnön indulataitól sújtott nyomorultja.
Volt azonban egy írás, a Népszabadság kiváló munkatársa, Révész Sándor cikke, amely meglepett. Őszintén szólva nem tartom különösen emelkedett érvnek, közös ifjúkorunk egyetemi tantárgyával, a kötelezően ránk rótt politikai gazdaságtannal való összevetést, azon egyszerű oknál fogva, hogy a holokauszt története egy végtelenül fájdalmas és igaz dolgot mond el, ellenben a PG mégiscsak ostobaság volt, puszta ideológiai szamárság. De ennél is jobban meglepett Révész indulatos retorikája: „Föl vannak készülve a Pázmányon például arra, hogy a holokauszt összefüggésében (is) értékeljék Prohászka Ottokár életművét és azt a katolikus vezetést, mely 1942-ben (!) kiadta Prohászka legvadabb antiszemita írásainak gyűjteményét Az én antiszemitizmusom címmel? Mert ha nincsenek, akkor jobb, ha nem próbálnak élen járni a holokauszt emlékezetének oktatásában.”
Nem hiszem, hogy Révész és köztem különösebb vita lenne arról, amit Prohászka Ottokár írt.
Nem tartom véletlennek, hogy a PPKE most érezte úgy, hogy itt az idő a nyilvánosság előtt arról beszélnie, amiről jó néhány oktatójuk eddig hallgatott.
De nem erről van szó. Ami magát Prohászkát illeti, talán nem lényegtelen, hogy ő 1927-ben meghalt, azaz radikális antiszemitizmusa önmagában rettenetes, és az nem evidens előkészítője a magyar holokausztnak. S persze más léptékben, másként és másért, de Kosztolányi, Móricz, horribile dictu a Németh László ellen fellépő Babits Mihály, Márai Sándor élete egy-egy korszakában, rossz sorában, versében, esszéjében irgalmatlan vagy minimum meglepő dolgokat írt a zsidókról. Azaz antiszemiták voltak? Vagy egyszer azok is voltak? Szerintem az utóbbi közelebb jár valamiféle igazsághoz. Senkinek nem javasolnám, hogy megtartóztassa magát fenti magyar írók munkásságának olvasásától, az értük való rajongástól, csak azért, mert egyikük-másikuk tényleg igazi rémségeket is leírt. Ennél azért kissé bonyolultabb az életünk, s a kulturális identitásunk szerkezete is.
Révész azonban feltételt szab, mondván, föl vannak-e készülve a Pázmányon arra, hogy elítéljék Prohászkát, miáltal jogot szerezhetnek arra, hogy taníthassák a holokauszt történetét és emlékezetét. Van mindebben egy logikai hiba, azaz bizonyításra váró előfeltevés. Révész Sándor szerint nem képzelhető el, hogy a Pázmány holokauszt-tanmenetében sor kerül Prohászka antiszemitizmusának, 1942-es legitimációjának kritikájára? Én képesnek tartom erre a PPKE oktatóit. Azaz türelmesen várom, hogy a Fodor György dékán által jegyzett rövid tanterv és bibliográfia kidolgozott változatában miként esik szó a Horthy-rendszer és a magyar holokauszt összefüggéseiről. (Mindez elképzelhető lenne a jeles holokausztkutató, a szegedi egyetem professzora, Karsai László esetében is, aki a HVG-nek adott interjújában, megsemmisítő véleményében szóra sem érdemesnek tekinti a most valóban vázlatos bibliográfiát.) Ugyanakkor megkerülhetetlenül és szomorúan említendő intő tény, hogy Fodor dékán úr 2002 áprilisában, a Keresztény Szó című havilapban Az új Pázmány, 75 éve halt meg Prohászka Ottokár című rajongó írásában finoman szólva sincs nyoma annak a Prohászka antiszemitizmusát meg- és elítélő kritikai szemléletnek, amelyre az elkövetkező esztendőkben, ezen program kimunkálásakor neki magának is igencsak szüksége lesz. Ennek ellenére: nincs okom arra, hogy előítélettel viseltessek a PPKE-n tanító kollégáink közössége egészének elkötelezettsége iránt. Nem vagyok naiv: Prohászka Ottokár örökségével nem lesz könnyű elszámolniuk. De ez az ő dolguk, az ő joguk, és én úgy látom, most már pontosan tudják, hogy a kötelességük is.
Végezetül hadd jegyezzem meg: baloldalinak vélem magam, s tán mások is így vannak ezzel. De mégis – reményeim szerint – képes vagyok arra, hogy radikális kritikával és magától értetődő távolságtartással számoljak be hallgatóimnak Sztálin, Brezsnyev vagy Kádár János tetteiről.
Remélem, hogy érthető, ha magától értetődően képesnek tartom a PPKE-n tanító kollégáinkat arra, világos különbséget lássanak Prohászka Ottokár és Salkaházi Sára között. És ők nyilván éppúgy tudják, mint bármelyikünk, hogy az utóbbit pár éve miért avatták boldoggá.
Nem élünk könnyű hónapokat, s nem hiszem, hogy könnyebbek jönnének. Nem tartom véletlennek, hogy a PPKE vezetése, azaz a Magyar Katolikus Egyház most érezte úgy, hogy itt az idő a nyilvánosság előtt arról beszélnie, amiről jó néhány oktatójuk eddig hallgatott. A gyakorlatához képest pusztán a nevében is botrányos Veritas Intézet és a nevében is megalázó Sorsok Háza üres terveinek idején élünk, a rettenetes Szabadság téri emlékmű korában járunk.
Ha jól értem, Piliscsabán és a Mikszáth téren ezt épp úgy értik, mint a Trefort-kertben.
*
Első az alapkérdés, utána jönnek a részletkérdések. A cikkem alapkérdése az volt, helyes-e, ha a hatalom minden felsőoktatási intézmény minden diákjára ráparancsol bármilyen tárgyat. Ez az egyetemi autonómia alapkérdése. A Klubrádióban négy válaszolóból három az egyetemi autonómia elsöpréséhez vezető választ adott. Erre reagáltam. Miként lehetséges, hogy György Péter az enyémnél jóval hosszabb írásában ebben nem foglal állást?! „A Pázmánynak jogában áll kötelezővé tenni ezt a tárgyat, bármit gondolok róla, mert ez az egyetemi autonómia része. De senkinek nem áll jogában ugyanerre kötelezni semmilyen egyetemet, mert ez az egyetemi autonómia semmibevétele.” Ezt írtam. Szó sem volt róla, hogy bármilyen „feltételt” szabtam volna. A szkepszisemet fejeztem ki, és nem az előítéleteim, hanem Fodor György dékán úr György Péter által is említett eddigi munkássága alapján.
Politikai gazdaságtan pedig nem volt, hanem van. Ország- és világszerte oktatják érdemes professzorok. Egyáltalán nem ostobaság, csupán a hatalmi kötelezés és kincstári státusz tette azzá. Ami viszont mindent azzá tesz. Akinek a holokauszt emlékezete fontos, nem akarhatja, hogy ebbe a státuszba kerüljön. (Révész Sándor)
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
