Ellenfeleit ritkán illeti dicsérő szóval Orbán Viktor, ha előfordul, abból menthetetlenül címlap lesz, ami elsősorban a miniszterelnök tekintélyét növeli, de nem jár rosszul a címzett sem, bár erről megoszlanak a vélemények. Hiller Istvánról zárt (?) körben nemrégiben azt találta mondani, hogy „érdekes módon van valaki, aki intellektuálisan ezt (a nemzetpolitikát) meg szokta oldani, de hogy az egyéb vezetői ügyekkel hogy áll, azt nem tudom, mert nem látok bele, az a korábbi pártelnök, a professzor úr, a Hiller. Ő ezt tudja, egy nemzeti érzelmű ember. Baloldalról ez nehéz dolog, de benne mocorog valami. (...) Nem minősítem a jövő emberének, szellemi értelemben mégis látok ott valamit”.
Ez a jellemzés elég volt ahhoz, hogy meginduljon a hírcunami, a jobb- és baloldal orgánumai egymással vetélkedve siettek asztalukhoz invitálni Hillert, aki először illő visszafogottsággal reagált, hogy azután „robbantsa” a bombát. Az InfoRádió Aréna című műsorában kijelentette, nem szereti, hogy az országhatáron kerítés van, de egyelőre nincs jobb megoldás. Szerinte nem lehet ideológiai alapon közelíteni a bevándorlás kérdéséhez, a kvótákat is ellenzi, s koordinációt sejt a népvándorlás mögött.
Nincs baj, tegye. Lám, az elnökhelyettes otthagyva csapot-papot, a párt korábbi álláspontját, máris egyetértéséről biztosította Hillert, aki koreográfiájának újabb állomásaként a Heti Válaszban tudatta, hogy a baloldal intellektuális megújításán dolgozik. Ha valaki nem értené, „ez nem délelőtt összeülünk, délután fürdünk program”. Akárcsak Szanyi Tibor, ő is közli: nem ugrik el semmilyen feladat elől a következő tisztújításon. Ez pláne nem baj.
