Jobboldali, keresztény kormányunk és az ő hívei számára két autentikus forrása van a vasárnapi munkavégzés új keletű tiltásának. Az egyik az Írás: „hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent”. A másik Orbán Viktor, aki pár napja úgy fogalmazott: „azt akarjuk elérni, hogy vasárnap senkit se lehessen dolgoztatni”. Mindkét kinyilatkoztatás megkérdőjelezhetetlen – mi magunk is csupán néhány apró pontosítással szeretnénk élni a mai parlamenti szavazás előtt.
Felidéznénk, hogy az ószövetségi tilalom konkrétan a Sabbath (szombat) megszentelésére vonatkozott, a vasárnaphoz semmi köze. Hogy vasárnap nem lenne szabad kereskedni, az pedig olyannyira nem része a magyar nemzeti hagyománynak, hogy évszázadokon át kifejezetten vasárnap vásározott a magyar ember. Ezt a vasárnap szavunk mellett a piac szó etimológiája is igazolja: utóbbi olasz közvetítéssel a spanyol plaza (hoppá!) kifejezésből került a magyarba, és eredetileg „a templomok körül létesült tereket, kiszélesedő utcarészeket jelölte, amelyeken a vasárnapi vásárokat tartották”.
Egészen a közelmúltig az Orbán-rendszerben sem volt ellenjavallt a vasárnapi munka – olyannyira, hogy az általuk kreált, kifejezetten munkásellenes (az Orbán-szövetséges Munkástanácsok vezetője, Palkovics Imre szerint keresztényietlen, embertelen, belső-kínai viszonyokat ránk kényszerítő) Munka törvénykönyve minden korábbi szabályozásnál könnyebbé és olcsóbbá teszi az emberek vasárnapi dolgoztatását. A plázák vasárnapi nyitva tartását pedig nemrég a Kúria külön is szentesítette, méghozzá a „megváltozott társadalmi szokások” okán.
