Vona Gábor az általuk a bajtársiasság napjának elkeresztelt rendezvényen fogalmazott így. Eszmetársai fenemód büszkén emlékeznek arra ilyenkor, hogy a Magyar Gárda bírói úton, törvényesen történő betiltása ellen tiltakozók közül 2009-ben sokakat, így Vonát is előállította a rendőrség. Ez a közös tett, a közös ordibálás, meg a rendőrségi közbelépés úgy megalapozta a bajtársiasságot, hogy most aztán már össze kellene fognia minden magyarnak, betyárostól, vármegyéstől valamennyinek, aki a nemzet oldalán áll.
Előbb-utóbb jön majd lovakon a betyársereg, mögöttük masíroznak a fehér inges gárdisták, mellettük pedig bőgetik gépeiket a nemzeti érzelmű motorosok, s a magyar lobogóval együtt, az árukapcsolás jegyében CBA-zászlókat lengetnek. Hadba indulnak a „tudjukkik”, a nemzetés családellenesek, a magyartalanok, a bűnöző romák, a „mocskos” homoszexuálisok, Európa jobbik fele és az Egyesült Államok ellen.
Persze sikerre csak akkor lehet számítani, kizárólag akkor lesz itt szebb jövő, ha a szervezetileg némileg talán szétforgácsolódott, ám eszméiben töretlenül egyívású szélsőjobbos csapatok képesek lesznek megbékélni egymással, félretenni a sértődéseket, hiszen „mi lett volna, ha a hét vezér is megsértődik egymásra?” Ebből következően kell tehát egy új vérszerződés, kiegyezés új és régi gárdisták, mindenkori betyárok, elszánt motorosok, s a párttag jobbikosok között.
Bajnainak, Gyurcsánynak és Mesterházynak áprilisban nem jött be az egy táborba terelés – igaz, ennek a technikáját a Fidesznél ismerik igazán, talán már szabadalmaztatták is –, de azét azt tudni kell: a jobbszélső partvonalnál a baloldalhoz képes nagyobb az elszánás, kevesebb a kétely, nincs önmarcangolás, s kímélet sincs. A célok kipróbáltan egyszerűek, kissé leporoltak, és ismert a kör, ahonnan a bűnbakok megnevezhetők, kiemelhetők.
Mi, többiek pedig csodálkozunk, aztán fejet hajtunk, megbékélünk önmagunkkal, jobb időkre apellálunk, és lassan elhisszük: úgy van az rendjén, hogy Magyarország második legnépszerűbb pártja a Jobbik (és társai). Mi nem kötünk vérszerződést, mi csöndesen, magunkban túl akarjuk élni. Azt, ami be sem következhetne akkor, ha útját tudnánk állni ennek a ma még tömegesen operettfigurákból álló, ám féligazságaival híveiben gyorsan gyarapodó, közveszélyes seregnek.
