galéria megtekintése

A Gyurcsány-paradoxon

13 komment

Fábry Béla

Nem egy mai keletű jelenségről van szó. Gyurcsány Ferenc röpirata, melyről, vagy inkább ennek apropóján a szerzőről, sok kommentár született, csak felerősítette azt a vitát, aminek eredményeként ki kell mondani a paradox tételt.

Gyurcsány Ferenc a mai magyar demokratikus ellenzék legeredetibb, legpontosabban fogalmazó, legtehetségesebb – ha ez az állítás egy ötvenes évei közepén járó emberre nézve nem sértő - szereplője. Ezt ellenfelei sem vitatják. Gyurcsány Ferenc a mai magyar demokratikus ellenzék legvitatottabb, leginkább megosztó, legkevésbé követhető szereplője. Ezt a vele egy politikai térfélen küzdő emberek – politikusok, közéleti szereplők, választópolgárok – többsége állítja. Ez a Gyurcsány-paradoxon alapja.

Az Orbán-rendszer meghaladása – történelmi panoptikumba zárása – Gyurcsány Ferenc nélkül nem lehetséges.

Az Orbán-rendszer meghaladása – történelmi panoptikumba zárása – Gyurcsány Ferenccel nem lehetséges.

 

De a politika nem férfi-nő kapcsolat, ahol a felek tréfásan fogalmaznak egymásról: se velük, se nélkülük nem lehet élni. A politika olyan valóság, ahol az adott történelmi helyzetnek megfelelően a társadalmi csoportok érdekeit szervezetileg is megjeleníthető akarattá kell formálni, s az akarathoz erőt, társadalmi támogatottságban kifejeződő erőt kell társítani. Csak így lehet az életviszonyokat az adott, a támogatást biztosító társadalmi csoportok érdekeinek megfelelően alakítani. A politikai színpad főszereplői döntéseikkel, tetteikkel, akár csak egy-egy jól-rosszul fogalmazott mondatukkal is emberek millióinak sorsát alakítják.

Gyurcsány Ferenc ilyen főszereplő, aki képes a történelmi helyzetnek megfelelő érdekviszonyokat érthetően megfogalmazni, képes egy adott társadalmi csoport, a demokratikus elkötelezettségű emberek érdekeinek megfelelő programot hirdetni. Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc nem képes a demokratikus alternatíva programjához a szükséges társadalmi támogatott megszervezni. Tett erre kísérletet. De eddig próbálkozásai, lássuk be, sikertelenek voltak. Fontos e tekintetben kiemelni a Bolgár-interjúban határozottan megfogalmazott álláspontját. Most közzé tett röpirata – hagyjuk a politikai porond szereplőire vonatkozó megjegyzését, a minősítő jelzőket – a választópolgároknak szól. De ők, a választópolgárok eddig sem az időközi választások alkalmával, sem a közvélemény-kutatási adatok alapján nem igazolják vissza kísérletét. Az emberek nem tódulnak hívó szavára, még szimpatikus politikai akcióik alapján sem nő látványosan személyes elismertsége, pártja támogatottsága. Utóbbi éppen a parlamenti bejutási küszöb körül ingadozik.

A paradoxon szempontjából ez a lényegesebb elem. Az emberek, a választópolgárok sokasága nem benne látja a diktatorikus rendszer elleni küzdelem követésre méltó vezetőjét, pártjában e küzdelem vezető erejét. Hogy ebben mi az ő személyes felelőssége, mi egykori pártja és kormányában a vele szövetséges párt felelőssége, mi politikai ellenfelei aljas akcióinak szerepe – ezt kibogozni történészek, politikai elemzők érdekes feladata lesz. Az embereket viszont nem a múlt, hanem a jelen, és a jövő érdekli. Biztos sikertelensége, részleges sikerei is szerepet játszanak abban, hogy éppen most, és éppen így fogalmazta meg az általa helyesnek vélt programot. Az első reflexiók nem látszanak igazolni várakozását. Sőt, a paradox helyzetet röpirata megerősíti. Igazolja eddig is elismert formátumát, igazolja a demokratikus politikai oldal tőle való elhatárolódást, igazolja mérsékelt – és ekkor árnyaltan fogalmaztunk - társadalmi támogatottságát. Nem sok idő telt még el röpirata nyilvánosságra kerülése óta, igaz. Az első visszajelzések alapján félő, hogy dolgozata minden értéke ellenére, az ő személye miatt nem fog a demokratikus ellenzéki oldalon, nem csak a demokratikus társadalmi szervezetek, hanem, és ez a fontosabb, a demokratikus elkötelezettségű emberek körében áttörést, alapvető fordulatot eredményezni.

Van-e ennek a helyzetnek megoldása?

Van, csak ez most még nem látszik. Majd kialakul. Volt már ehhez hasonló helyzet a történelemben. Az viszont biztos, hogy ehhez a formálódó megoldáshoz kell maga Gyurcsány Ferenc is. Ha ő a társadalmi jelenségeket pontosan nevezi nevén, szakszerűen elemzi, márpedig e tekintetben pontos, szakszerű, akkor azt is látnia kell, hogy vele, különösen az ő vezetésével a demokratikus ellenzéknek, a demokratikus fordulatot kívánó embereknek nincs esélyük Orbán rendszerét a történelmi panoptikumba száműzni. Ha van Gyurcsány Ferencnek, a mai politikai színpad egyik főszereplőjének, emberek milliói sorsának alakulását befolyásoló történelmi felelőssége, akkor az ennek felismerése, és még inkább az ebből adódó, saját további közéleti szerepére, szereplésére vonatkozó következtetés megfogalmazása. Ezt helyette nem fogalmazhatja meg senki. Hogy ez elegendő lesz-e a demokratikus alternatíva szervezeti formálódásához, társadalmi támogatottságának áttörést eredményező megerősödéséhez, ezt ma senki nem látja, nem tudja magabiztosan előre jelezni. Az viszont nagy biztonsággal kimondható, hogy, ehhez, ha nem is elégséges, mindenképpen szükséges feltétel a paradox helyzet általa történő feloldásának kezdeményezése. 

A többi a demokratikus alternatívát kívánó embereken, politikusokon, közéleti szereplőkön, leginkább a választópolgárokon múlik. Az sem semmi.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.