galéria megtekintése

A gyász hatvan éve

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 04. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

Sajnos már a 8. percben 2:0 volt ide. Szepesi lelkendezett, az egész ország biztos volt benne, hogy rúgunk a németeknek vagy fél tucatot. A játékosok is. Miért is ne, hiszen a csoportkörben nyolcat rúgtunk nekik. A nyolc között lekaratéztuk a balhésan is briliáns brazilokat, az elődöntőben megvertük azt az Uruguayt, amelyik azelőtt nem kapott ki világbajnokságon: az addigi négyből kettőn indult, azokat megnyerte, ráadásul jó formában is volt, a skótoknak hetet hintett.

Vajon mi van, ha Puskás egészséges, ha a walesi Mervyn Griffiths partjelző a végén nem inti be lesnek az egyenlítő gólunkat, és fordítunk?

Aztán jött az a kereken hatvan évvel ezelőtti gyászos nap Bernben. Labdarúgó-szakíró barátomnak van egy karórája, benne a lebontott Wankdorf stadion kavicsaival. Limitált kiadás, németeknek vagyont ér, mazochista magyar direkt azért hordja, hogy soha ne feledje a fájdalmat.

 

Általánosan elfogadott nézet, hogy az 1954-es világbajnoki cím rengeteget tett a németek önérzetének helyreállításáért, a vesztes háború utáni lelki újjáépítéséért. Arról kevesebbet szoktak írni, hogy a magyar válogatottnak egy megállóval előbb le kellett szállnia a vonatról, mert a Keleti pályaudvaron többezres tömeg követelte Sebes (Scharenpeck) Gusztáv és Puskás (Purczeld) Öcsi fejét. Akkor már három napja tartottak a zavargások, amelyekben főleg, de nem kizárólag a Fradi (akkor éppen Kinizsi) szurkolói jártak az élen.

A Bernből hazatérő Sebes Gusztávot gyerekei fogadják – egy állomással előbb
A Bernből hazatérő Sebes Gusztávot gyerekei fogadják – egy állomással előbb
Bojár Sándor / MTI

Felmerült, hogy Sebes zsidó/sváb, ezért direkt rossz taktikát választott, az is, hogy a kormány ötven Mercedesért adta el a vb-döntőt. A győzelmi ünnep a Kossuth téren vagy a Felvonulási téren lett volna. Helyette Sebes fiát úgy összeverték, hogy állítólag maradandó sérüléseket szenvedett. Vidékről hoztak rendőröket, a diktatúra felkészületlennek bizonyult a népharaggal szemben. A politikusok, akik pár hete ünnepélyesen búcsúztatták a vb-re induló csapatot, most nem voltak sehol. A felelősséget részben a sajtóra tolták át: a Szabad Nép túl sokat írt a futballról, túlzottak voltak a várakozások.

Vajon mi van, ha Puskás egészséges, ha a walesi Mervyn Griffiths partjelző a végén nem inti be lesnek az egyenlítő gólunkat, és fordítunk? Akkor a magyar nép megbocsátja az előző hat borzalmas évet, később pedig nincs ’56? Puskásék ’58-ban és ’62-ben is favoritok lettek volna, ennyin múlott egy komplett magyar generáció boldogságérzete?

A futballból nem a szurkolók csinálnak politikát, hanem a politikusok keresik a szurkolók kegyeit. Amíg fut a szekér, büszkén mutatkoznak a sportolókkal, de ki látott miniszterelnököt vesztes meccs után? Costa Rica az elmúlt években stadionépítési lázban égett, az államfő a válogatott mezében látogatta meg a csapatot, nekik most bejött. Nekünk mikor fog? Egyáltalán, mi legyen előbb, stadion vagy futball?

Sebes Gusztáv 1986-ban távozott az élők sorából, abban az évben jutottunk ki utoljára a vb-re. Most, ha ránk bíznák, se tudnánk olyan selejtezőcsoportot összeállítani, amelyikből lenne esélyünk a továbblépésre. A más – a játékot tekintve jobb, a miliőt illetően rosszabb – korból való Sebes mégis sok mindenre ráismerne.

Ha a játékra nem is, a miliőből egyre, másra mindenképpen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.