A grozniji csata

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 08. számában
jelent meg.

Húsz éve a Népszabadság moszkvai tudósítója elképedve ült dolgozószobájában, és nézte a tévében, ahogyan a csecsen fővárost, Groznijt valakik megtámadják. Csecsenföld az Oroszországi Föderáció része volt, ezért érthetetlennek tűnt,miért nem védi meg az orosz hadsereg. Illetve az Észak- Kaukázusból akkor már jó ideje egyre erősebb szeparatista hangok érkeztek, Dzsohar Dudajev volt szovjet tábornok, csecsen elnök függetlenségről álmodott, érett a konfliktus a Kremllel. Ám Moszkva vehemensen tagadta, hogy köze lett volna a katonai akcióhoz.

Arra sosem érkezett magyarázat, hogy ki az ördög tud több mint negyven harckocsit, jó pár páncélozott szállító harcjárművet, tucatnyi vadászbombázót és helikoptert, összesen nagyjából háromezer fegyverest bevetni Oroszország területén. Utólag már tudni lehet, mi történt. Azt is, hogy Mihail Kolesznyikov vezérkari főnök és stábja közvetlenül a támadás előtt a hadszíntér közelébe, Mozdokba települt.

A hadművelet közvetlen parancsnoka egy Gennagyij Zsukov nevű tábornok volt. Az előkészületeket Pável Gracsov védelmi miniszter rendelte el, a politikai döntés pedig Borisz Jelcin elnöktől érkezett.

Dudajev csapatai már komoly csatákban edződtek, az orosz oldalon harcoltak például a grúzok ellen Abháziában. Tapasztaltak voltak az utcai hadviselésben, és sokkal jobban ismerték a hegyvidéki terepet, mint a támadókkal érkező mintegy ezer oroszbarát csecsen, akik a sík vidékről származtak. A harckocsik egy részét kilőtték, sőt egy Szu–25-ös csatarepülőgépet is eltaláltak. Sok tankot zsákmányoltak, megöltek nagyjából háromszáz támadót és foglyul ejtettek 70-120 orosz katonát.

Utóbbiakat felsorakoztatták, és Dudajev közölte, ha az oroszok nem ismerik el őket sajátjaiknak, terroristaként kivégzik őket. Gracsov másnap azt nyilatkozta, nem tudják, Dudajev kikről beszél, Oroszország nem küldött katonákat Csecsenföldre. Helyszíni beszámolók szerint Samil Baszajev harcosai emberi fejekkel futballoztak a grozniji utcákon.

A sebtében szervezett kalandorakció kudarca után Jelcin az asztalra csapott. December 10-én három irányból több tízezer katona indított általános offenzívát Groznij ellen, kitört az igazi háború.

Az évforduló mellett ezt azért érdemes felidézni, mert manapság Ukrajnában vészesen hasonló módszereket alkalmaz a Kreml. A Krímben mintegy vezényszóra megjelenő „kis zöld emberkékről” Moszkva sokáig azt állította, hogy semmi köze hozzájuk, biztosan a helyi lakosok szerveztek önvédelmi csoportokat. Később nagy ünnepségen több száz orosz katonát, hírszerzőt és újságírót tüntettek ki a sikeres akcióban játszott szerepükért.

Nem kétséges, hogy a technikát még a grozniji csata előtt dolgozták ki, és az 1994-es kudarc után tökéletesítették. Az is nyilvánvaló, hogy Oroszország szomszédságában senki sincs biztonságban, akit nem véd meg a NATO. A Dnyeszter-mellék miatt például Moldova aggódhat, de Margvelasvili grúz elnök vagy Kazahsztánban Nurszultan Nazarbajev is jobb, ha óvatos.

Az orosz vezetőknek, miként húsz éve,most sincsenek morális aggályaik. Az emberélet, legyen szó ellenséges vagy saját katonákról, sőt akár civilekről, feláldozható a magasabb érdekek oltárán.

Kelet-Ukrajnában most ismét tűzszünetben reménykednek. Az előző fegyvernyugvásnak hivatalosan még nincs vége, de három hónappal ezelőtti megkötése óta már több mint ezren haltak meg.

madártávlat

megosztom twitter kinyomtatom