galéria megtekintése

A gazdaállat helye

25 komment


Batka Zoltán

Orbán szerint az az ellenzék baja, hogy nincs jelenleg gazdaállata. Ebből következik, hogy a jobboldalnak van, hiszen nincs baja. Mondhatta volna azt is, hogy alfahímje van a nemzeti oldalnak, az ugyanis jobban illik a kizárólag hímnemben gondolkodó kurzus történelmi habitusához. A magyar jobboldal ugyanis ilyen: a „nemzeti" az összetartozó falkát, míg a keresztény az erő mindenekfölött való tiszteletét jelenti. A jobboldalt eluraló alfahím bármikor nyugodtan lehet amorális, elkövethet bármit, a jobboldali kemény magnak mindez az erő, határozottság jele.

Számukra Isten túl messze van. Kellenek a látható, e világi szobrok, monumentumok. Minél gyengébb a hit, annál több a stadion. És kell a föléjük magasodó vezér, isten földi megtestesülése, aki a sikerteleneket naponta meggyőzi arról, hogy nem az ő hitük volt gyenge a világhoz, hanem a világ méltatlan hozzájuk, hitükhöz. A tételt igazolandó a jobboldal időről időre ráront – jobb híján – a saját nemzetére. A vezér kipécézi a nemzet testéből a gyengébbeket, a hívek titkolt félelméből, magányából, szomorúságából korbácsot fon, majd nem restell lesújtani vele, a megütött test pedig minden vonaglásával visszaigazolja a hívek szemében a vezér hatalmas, félisteni voltát.

Azonban a magyar jobboldalnak van egy másik történelmi hagyománya is. Pillanatok alatt tagadja meg a tegnapi vezéreit. Mi is volt a közös a jobboldal korábbi ikonjaiban? Például Tisza Kálmánban vagy Gömbös Gyulában, illetve például a rendszerváltás után Torgyán Józsefben? Az, hogy idővel mindannyiukból elfogyott a szusz. A glóriáról kiderül, hogy krepp-papírból van, a rozsdára kent aranyozás lepattogzott, eltűnt a varázs. A vezér helyén nem marad más, csak egy a márványemelvényről hadonászó kisember.

 

A nagy politikai fordulatot tekintve Orbán előképének tekinthető Tisza Kálmán példának okáért jóval több mint egy évtizeden át élet-halál ura volt Magyarországon. Mikszáth karcolataiból tudjuk, hogy a bukás után fél évvel már mosolyogva átnéztek rajta azok, akik nemrég rettegték még a nevét is. Gömböst idő előtt elvitte a mája, nem érte meg e megszégyenülését, de minden jel szerint megtörtént volna. Az egykor százezreket utcára hívó Torgyán József pedig ma egy a nyugdíjasok százezrei közül.

Nem kétséges, hogy Orbán tarthat tőle, neki is ez lesz a sorsa. Talán már akkor is ettől félt, amikor úgy döntött, hogy közönséges politikusból vezérré lesz. És most már nincs visszaút. Erőt kell hazudni akkor is, amikor már megrogy a térd és remegnek az inak. És tudnia kell, hogy eljön a pillanat, amikor a hívek rájönnek, hogy a vezér bizony valahol kapott egy maflást. Amikor hiába lesz a profi sminkes meg az arcra kent púder, a köztévé operatőrének minden ügyessége, a hívek észrevesznek valamit.

Talán egy kis puklit a szem alatt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.