„Hazánk szétesőfélben van. Nagy a felelősségük azoknak, akik a közmegegyezés utolsó lehetőségeit is elszalasztanák, csak hogy Jones vissza ne jöjjön. Nem fog. De Gyurcsány még itt van" – írta Schmidt Mária, a Terror Háza nagyasszonya 2006 decemberében a Népszabadságban.
Magyarország azóta is szétesőben – úgy tűnik, ez nem pillanatnyi helyzet, hanem tartós létállapot (aki vitatná, hasonlítsa össze bármelyik akkori gazdasági mutatónkat a mostaniakkal, a GDP-növekedéstől, az államadósságtól a beruházásokig, a forintárfolyamtól a benzinárig) –, Gyurcsány már nincs sehol, Jones gazda, vagyis Orbán ugyanakkor olyannyira visszajött, hogy a belátható jövőben el sem kíván menni: a hét végi Fidesz-kongresszuson vita és versenytárs nélkül fogják őt újra elnökké választani.
Schmidt Máriát jósnőként még nem foglalkoztatják, bár annyiban a NER kétségkívül hasonlít előképére, a Kádár-rendszerre, hogy a jó káder itt is addig emelkedik a hierarchiában, amíg végül egy számára tökéletesen alkalmatlan pozícióban találja magát. Hogy ez Orbán Viktor pártelnökre is igaz-e, arról a téma specialistái is csak azt rögzítették, hogy az éles versenyhelyzetektől mindig igyekszik megkímélni magát, és amikor valaki mégis elindult vele szemben, abból sosem lett szép történet. A jelenlegi miniszterelnökre a saját maga által meghozott regulák sem vonatkoznak. Lázár János például azért nem lesz alelnök, mert „a Fidesz íratlan szabálya szerint kormánytag nem vállal tisztséget a pártvezetésben" – nem hát, kivéve a pártelnök-kormányfőt.
