galéria megtekintése

A funári út

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 10. számában
jelent meg.


Papp Sándor Zsigmond
Népszabadság

Lejátszanám a 35 román szociáldemokrata szenátornak azt a képzeletbeli felvételt, ahogy a nyolcvanas években az osztállyal elénekeljük a Ceausescu-kor himnuszát, a trejkulort. Azt is mindennap a legelső óra elején kellett eldanolni, s annak a kevés tanárnak, aki ragaszkodott az előírt szabályhoz, bizony igencsak sérthette a fülét a kelletlen nyikorgás. Mert az első sorokon túl vagy tátogtunk, vagy falsul bizonygattuk nem létező hazaszeretetünket.

Ez azért jut eszembe, mert a szenátorok friss törvénytervezete az elemiben épp ezt a gyakorlatot állítaná vissza, a román himnusz rövidített (de gáláns!) verziójával. Illetve büntetnék, ha valaki, akár magánszemély is, nem csak a román nemzeti jelképeket használná virágos jókedvében. Valószínűleg ezzel zárnák végképp rövidre a székely zászlóval kapcsolatos indulatokat, mivel annak használatát korábban törvénysértőnek bélyegezték a középületeken.

Nincsen makacsabb ostobaság a nacionalista hülyeségnél, írjuk fel magunknak a tétel újabb bizonyítékát. Hiszen ugyanaz az ostobaság vezérelte a törvényalkotói hevületet, amely sehogy sem akarja megérteni, hogy a főként székelyekből álló román nemzeti válogatott a magyar himnuszt énekelte el a román–magyar derbi előtt. A román lapok akkor is egymást hergelték, és országszakadást, világvégét vizionáltak.

 

Persze lehetett udvariatlan a gesztus, de csak normális körülmények között: ha mindenféle gond nélkül engednék, hogy a magyar nemzetiségűek (s köztük a székelyek) nyugodtan és háborítatlanul használhassák azokat a jelképeket, amelyek identitásuk legfontosabb elemét adják. Egy rájuk erőltetett himnusz annak szeretete nélkül csak egy ócska dal, a zászló pedig csupán vászon. Ha tovább erőltetik, még a szöveget is elfelejtik.

Mert ugyanezért beszél rosszul románul a székely, még akkor is, ha tudva tudja, ezzel saját esélyeit rontja az érvényesülésben. Hiszen a románt úgy tanítják neki, ahogy a többségi gyerekeknek, anyanyelvként és nem idegen nyelvként. Így az első reakció a nyelvvel szemben nem a pluralitás, az értéktöbblet gazdagsága lesz, hanem a gyűlölet, hiszen abban a többségi arroganciát véli megtestesülni. És később ott tör borsot az orra alá, ahol csak lehet.

Persze amíg a románok többsége úgy véli, hogy minden látszólagos vagy valós engedmény az autonómiához, vagyis a kvázi országvesztéshez visz egy lépéssel közelebb, addig ebben nem lesz érzékelhető javulás. Még annak a ténynek puszta elismerése sem (mondjuk az alkotmányban), hogy Románia többnyelvű állam. És kisebbségben a jelképekhez sokkal jobban ragaszkodik az ember, pláne ha azt érzi, hogy a beolvadás lenne számára a többség által elvárt ideális út.

Ha törvény lesz a tervezetből, akkor Románia újra rálép a funari útra, a nemzetiszínű kukák és padok útjára. Ezt talán csak a turisták élvezték igazán, hiszen éppoly látványosság volt, mint Mátyás király szülőháza. Kattintgatták is rendesen, hogy szuvenírként vigyék haza egy kelet-európai ország nem mindennapos, önsorsrontó ostobaságát.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.