galéria megtekintése

A függöny mögött

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 10. számában
jelent meg.


Kácsor Zsolt
Népszabadság

Beregszászon vagyok, a régi téglagyári munkásszálló lelakott, elhanyagolt, nyomorúságos épületét járom körbe. A két épületszárny egy szemetes, gondozatlan udvart fog közre, s a falak mellett kókadozó fák közé kifeszített kötélen agyonmosott, kifakult, szakadt ruhadarabok száradnak. A fák mintha teherautó-gumikból bújtak volna elő: még csemetekorukban ültethették őket beléjük.

A ház mögött silány deszkabódé. Először kontárkéz által barkácsolt sufninak gondolom, de a belülről kiszűrődő kotkodácsolás eligazít. Nagycsaládos szegény emberek laknak az egykori munkásszállóban. A máltai szeretetszolgálat munkatársait kísérem hozzájuk, akik élelmiszercsomagot osztanak nekik, s amikor egy nyolc-kilenc év körüli, ragyogóan kék szemű, szőke fiúcska meglátja, hogy a csoporthoz tartozom, az egyik lakásba beinvitál.

– Legyen szíves beljebb fáradni hozzánk – mondja meghökkentően választékosan, mire beljebb fáradok, de a konyhában olyan bűz csapja meg az orromat, hogy legszívesebben rögvest kifordulnék. De nem akarom megbántani a fiúcskát, úgyhogy körülnézek. A gáztűzhelyen egy fazék, belepillantok, teljesen üres. A konyhapulton sincsen ételmaradék.

 

– Mit ebédeltél? – nézek rá a fiúra, mire fölcsillan a szeme, s rávágja:

– Káposztás haluskát.

– Az milyen jó! – bólintok. – Én is nagyon szeretem, jó borsosan.

Nem véletlenül kérdezem, hogy mit evett. Az a tapasztalatom, hogy bármit is hadoválnak a szülők, egy család életéről a gyerek képes elárulni a legtöbbet, mégpedig azzal, ha elmeséli, mit esznek otthon. Fél órával korábban az udvaron egy öt-hat éves kisfiútól is megkérdeztem, hogy mi a kedvenc étele, mire hosszas töprengés után azt mondta, hogy a mánka. (Vagyis tejbegríz.) Rákérdeztem aztán, hogy utoljára mikor evett mánkát, mire azt mondta: máma. És előtte? Tegnap. Hát ezért szereti annyira a mánkát. A mánkára kakaó és cukor nem jutott, de azért finom volt.

A ragyogóan kék szemű, szőke fiúcskától is megkérdezem, hogy mi a kedvence, mire azt válaszolja, hogy minden, de a káposztás haluskát különösen szereti, méghozzá jó borsosan ő is. Kérdezem tőle, hogy a szülei szoktak-e húst sütni, mire szemrebbenés nélkül azt mondja: persze. És még bólogat is mosolyogva. Nyílt, tiszta tekintetű gyerek. Udvarias és készséges. Milyen ismerős ez. A szeme tárva-nyitva van, mint egy kitárt és világos ablak, de a belső szobába mégsem lehet belátni. Oda nem enged bepillantást. A belső világot függöny takarja, a mosoly, az udvariasság, a készségesség függönye. Nem is értem, hogy egy nyolc-kilenc éves fiúcska hogyan volt képes ilyen hamar kitanulni ezt. Pedig a szagot ő is érzi ám, s az üres fazekat ő is látja. S úgy tesz, mintha nem. Gyanút fogok ekkor, s hirtelen rákérdezek, hogy mi volt múlt vasárnap az ebéd. Ideje sincsen gondolkodni.

Kácsor Zsolt korábbi írásai

III.5. „Itt a gyilkos” - D. Lajos olyan részletes leírást adott a tetthelyről, hogy a teremben megállt a levegő...

III.3. Ezek itt köpnek - A háttérben az összekötözött kezű Jézus Krisztus, de főszereplőink, Balog Zoltán és Kósa Lajos mit sem gondolnak vele...

II.24. Találkozás egy meztelen csigával - Sokszor elsétálok egy nagyerdei villa előtt, s mindig megcsodálom. Úgy becsülöm, többet érhet 150 milliónál...

II.17. Dvuhgolovíj vorobéj – Zsolt, tudsz te még oroszul? – Nem is tudtam.  – Hiba. – Miért? – Mert visszajöttek...

II.14. 9 év után a semmiből szóltak, hogy vége - A Modem Központ Debrecen kulturális életének meghatározó intézményévé vált, de hirtelen a semmibe tűnt...

II.10. Állatokról valami tanulságos - Egy meggyvágó haláláról akartam írni, de felborított mindent a Csák Máté szerepét alakító oligarcha...

– Vasárnap nem is hordanak ételt! – válaszolja, s zavartan megrebben a szeme. Egy pillanatra meglebben a függöny, s belátok. S megtudom később, hogy a szolgálat ebédet csak hét közben szállít. A káposztás haluskát is a segélyszervezet hozta. De vasárnap nem hordanak ételt. Vasárnaponként ez a fiúcska ritkán ebédel, talán ezért olyan kicsi. Merthogy nem nyolc-kilenc éves. Hanem tizenhárom.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.