galéria megtekintése

A fogyás receptje

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 25. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

A kormányhoz hivatalból lojális tartalomgyár (korábbi nevén Magyar Távirati Iroda) kiadott egy akaratlanul is árulkodó ábrát a magyar népesedési folyamatokról. Az idő és a fogyás/gyarapodás tengelyén ábrázolt tendenciák azt mutatják, hogy jó tízévi stagnálás után 2012 óta javul a halálozási statisztika, azaz csökken az ezer lakosra jutó halálok száma. Ezzel a jó hírrel szemben ugyanakkor az is látszik a grafikonon, hogy a születésszámon semmit sem sikerült változtatni: a 2012-es, a 2013-as és a 2014-es érték is ugyanabban a gyászosan alacsony szférában van, ahová a gazdasági válság hatására zuhant, és ahonnan a kormány összes eddigi családpolitikai intézkedése sem tudta kimozdítani.

Az első (halálozási) görbe rejtély, hiszen Magyarországon az elmúlt években semmi sem történt, ami objektív okot szolgáltatna a halálozások csökkenéséhez. Az egészségügyi ellátás leépülőben van, a szegénység minden hozzáférhető adat szerint nő, és itt még csak azzal sem lehet játszani, mint a munkaügyi adatoknál, hiszen kevéssé valószínű, hogy a magyarok egy része külföldre jár meghalni.

A kritikus grafikon
A kritikus grafikon

 

Hogy miért nem születik több gyerek, azt szintén nem tudjuk, de a számok szerint talán azért, mert a kormány által anyagilag is preferált tehetősebbek nem hajlandóak annyival többet szülni, amennyi ellensúlyozná, hogy a szegényebbek viszont már kevesebb utódot hoznak a világra. A lelkész végzettségű, Orbán Viktor szűkebb bizalmi köréhez tartozó Balog Zoltán szakminiszter a minap azt mondta: „Vannak olyan északkelet-borsodi meg Északkelet-Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térségek, ahol a termékenységi ráta eléri a 2,39-et, ami egy abszolút pozitív trend lenne egyébként, hogyha ezek a gyerekek olyan családokba születnének, hogy azok a hátrányok, amiket örökölnek, azok azt jelzik, hogy nem a társadalom, az életminőség javításához fognak hozzájárulni.” A mondatnak az idézett, eredeti formájában nincs ugyan értelme, de a tiszteletes úr valószínűleg azt akarta mondani, hogy az említettek nem a megfelelő családban látják meg az eget.

A problémát egy teljhatalommal rendelkező kormányerő megközelíthetné onnan is, hogy az adónkból élő állam mondjuk megpróbálja ledolgozni azokat az örökölt hátrányokat, amelyek a szegény családok gyerekeit megakadályozzák a boldogulásban. Ehhez valószínűleg emberséges szociálpolitika, egyenletesen jó óvoda- és iskolarendszer, színvonalas közegészségügy kellene, aminek a megteremtése semmivel sem tűnik sem nagyobb, sem drágább kihívásnak, mint a gazdagokat rávenni arra, hogy szüljenek. Nálunk azonban az történik, hogy a szegényektől elvont jövedelmeket azoknak adjuk, akik nem szorulnak rá („akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van”, ahogyan Máté evangéliumában áll), ám a kedvezményezettek egyelőre nem hajlandók az adományt gyakoribb gyermeknemzéssel meghálálni.

Hogy nem az orbáni úton fog kigyalogolni az ország a 70-es évek óta mélyülő népesedési válságból, az egyelőre még csak egy erős tipp – arra viszont akár fogadhatunk is, hogy a bevezetőben említett grafikont sem a közmédia, sem a legálisan kormánypárti magánsajtó nem fogja soha a maga teljes valójában lehozni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.