A tragédiát követően egyértelművé vált, hogy a repülőt lelőtték – hogy ki, azt azóta sem firtatta senki –, Erkki Tuomioja egykori finn külügyminiszter erről nyilatkozott is. Ezzel szemben a hivatalos magyar álláspont ma is az, hogy az utasszállító ismeretlen okból bekövetkezett „baleset” következtében zuhant a Földközi-tengerbe.
A magyar politika ez ügyben a semmittevésével nemcsak hogy azóta is tevékenyen akadályozza az áldozatok hozzátartozóit kegyeleti joguk gyakorlásában, de a homokba dugott fejjel asszisztál ahhoz, hogy ennek a háborús bűncselekménynek ne (se) legyenek felelősei.
A koreai légitársaság hetes járatának 1983-as tragédiája csak kicsit tér el ettől. A Boeing–747-es navigációs hiba miatt tévedt be a szovjet légtér egy tiltott részébe, ahol aztán egy orosz pilóta hidegvérrel eresztette rá a rakétáit, annak ellenére, hogy világosan látta: egy utasszállítót fog lelőni. Aligha menti fel az erkölcsi felelősség alól, hogy katonai parancsot hajtott végre. A 269 ember haláláért sem neki, sem parancsnokainak nem kellett felelniük.
Egy utasszállító lelövése az emberiség elleni bűntettnek számít. A politikának ideje lenne komolyan vennie, hogy a folyamatos következmények nélküliség senkit sem fog elrettenteni a jövőben egy ilyen szörnyűségtől.
A maláj gép esete pedig pontosan azt mutatja: ma már nem lehetetlen, hogy ellenőrizetlen katonai alakulatok kezébe kerüljenek olyan fegyverek, amelyekkel le lehet lőni egy utasszállítót. A harmincezer láb feletti utazómagasság múlt csütörtök óta nem számít minden körülmények között biztonságos légi folyosónak.
Mindeközben, a hidegháború vége után 25 évvel, a modern nyugati világ ébersége látványosan romlik a rá leselkedő veszélyekkel szemben.
Ez magyarázhatja azt az érthetetlen tényt, hogy miközben a hírekben szerepelt, hogy félkatonai erők föld-levegő rakétákat zsákmányoltak Ukrajnában, sőt már katonai repülőt is lelőttek velük, egyetlen titkosszolgálatnak és más hivatalos szervnek sem jutott eszébe az Ukrajna fölötti repülés korlátozása, mondván, a légtér nem biztonságos.
Csak remélhetjük, hogy a maláj gép esete nem marad következmények nélkül. A fegyverek terjedése, az éberség csökkenése és a felelősségre vonás elkerülhetősége együtt ugyanis olyan mixet eredményez, amelyben a nemzetközi légi forgalom már nem lesz ugyanaz.
Ne akarjuk elképzelni, milyen gazdasági és politikai következményei lehetnek annak, ha a globális gazdaság légi közlekedésében beköszönt a félelem kora.
