Különösen emlékezetesek a miniszterelnök személyes kudarcai, még előző kormányzása, majd ellenzéki vezető korából is. Így 2001-ben elzárkózása Csurka ismert Amerika-ellenes kijelentésének elítélésétől, a 2008-as amerikai elnökválasztások kapcsán nyilatkozata Obamával, 2007 novemberében a szlovén elnökválasztás során Türkkel, a későbbi nyertessel szemben, kampányolása már miniszterelnökként kelet- európai testvérpártok mellett, amelyek a választásokon mind veszítettek. Szereplései az internetes sajtóban a már legendássá vált fekete macska effektus nevet kapták. (Igaz is: vajon miért nem hívják mostanában kampánysegítségül?)
Súlyosabb tévedések komolyabb hatással jártak: a baltás gyilkos hazaküldése a magyar–örmény diplomáciai kapcsolatok megszakadásához vezettek, amelyek azóta sem álltak helyre. A diplomáciai ütemérzék teljes hiányát jelzi az orosz fenyegetésekkel szemben nagyon is érzékeny Észtországban működő nagykövetség közeli bezárásáról, a közel-keleti válság kiéleződésének napjaiban az antiszemita író római nagyköveti kinevezéséről hozott döntések.
Közben egy Magyarországgal közvetlenül határos országban polgárháború van, az ott élő magyar kisebbséget pedig a miniszterelnök – szintén különös ütemérzékkel – általános nemzetközi megrökönyödést okozva autonómiájának kivívására ösztönzi. Az Oroszországhoz való szorosabb kötődésről, az évtizedekre szóló energiafüggésről való döntést ugyancsak nagyon jól időzítve választotta meg: a nyugati szövetségi rendszer (hogy részei vagyunk-e még, arra nem tért ki Tusnádon) éppen most dönt úgy, hogy nem tolerálja tovább Oroszország geo politikai térnyerési erőfeszítéseit.
Az orientációváltás gazdasági következményeiről Tusnádon nem esett szó
A miniszterelnök, mint a fentiek bizonyítják, notóriusan rosszul értékeli a külpolitikai helyzetet. A magyar külpolitikát a kiszámíthatatlanság, a tájékozatlanság, a hozzá nem értés jellemzi.
A Külügyminisztérium helyzete ugyancsak súlyos aggodalomra ad okot. A kinevezett miniszter nem is rejti véka alá, hogy nem ambicionálja a tisztséget, inkább Brüsszelbe megy. Kijelölt utódja ezzel szemben nagyon is ambiciózus, őt korábbi belpolitikai szereplése és – nevezzük így – „egyszerű” nyilatkozatai mutatják a tisztségre alkalmatlannak. A minisztériumba mostanában beáramló tömegek mindenfajta diplomáciai tapasztalat nélkül érkeznek, tőlük aligha várható, hogy a magyar vezetést megóvják a fentiekhez hasonló súlyos külpolitikai kudarcoktól.
Az apparátus felkészületlenségét, alkalmatlanságát valamelyest ellensúlyozhatná egy jó nemzetközi beágyazottsággal rendelkező miniszterelnök, Orbán viszont Európa legmagányosabb vezetője. Komoly európai országból vezető politikus Magyarországra nem jön, látogatóba csak a legszükségesebb esetekben hívják, véleményét nem kérik ki vagy nem veszik figyelembe. A Reuters, a világ egyik legbefolyásosabb hírügynöksége épp a közelmúltban nevezte „Európa erős emberét” „autoriter páriának”, országát a legnagyobb német jobboldali bulvárlap komoly cikkírója „jobboldali nacionalista banánköztársaságnak”.
Ebben a nem éppen szívderítő helyzetben a miniszterelnök Tusnádfürdőn értékelte a világhelyzetet, hirdetett egyebek mellett új külpolitikai programot.
Orientációs iránynak autoriter kormányzású, a magyar és európai kultúrkörtől távol eső országokat jelölt ki. Jegyezzük itt meg: ha ezt a célt egy percig is komolyan vennénk, egy ilyen kultúraváltásnak több évtizedes lenne az időigénye, realitása azonban a NATO- és EU-tag Magyarország számára szinte elhanyagolható.
Az orientációváltás gazdasági következményeiről Tusnádon nem esett szó. A tőkeszegény Magyarországra az érdemleges és tartós növekedéshez elengedhetetlen külső erőforrásokat bevonni csak szilárd szövetségi rendszerbe ágyazott, hatékony, nem korrupt közigazgatás, független bíróságok és ügyészség, szabad sajtó, egyszóval egy működő jogállam megléte esetén van reális esély. Az egyebek között a három legbefolyásosabb amerikai lapban a napokban megjelent több mint figyelmeztető hangvételű cikkek azonban az értő füleknek jelzik: Magyarország a jelek szerint kifelé tart a jogállamok értékközösségéből.
A liberális jogállamok a növekvő geopolitikai destabilizációs nyomás közepette (emlékeztetőül: Ukrajna, szinte a teljes Közel-Kelet) éppen most húzódnak közelebb egymáshoz. Magyarország pedig most fordulna el ezer éve természetes közegétől. Véssük jól az eszünkbe: ilyen pillanatokban válik el az államférfi a politikai kalandortól.
* A szerző az Együtt-PM külpolitikai szóvivője
