galéria megtekintése

A dolgok neve

15 komment


Lakner Zoltán

Korunk hőse a politikus, aki nevükön nevezi a dolgokat. Nem kerülgeti a kását, amit ugyanolyan forrón eszik – vagy inkább eteti meg –, mint ahogyan főzi. Kinyilatkoztatásai politikaiak, de nem korrektek. Ellenben, ha őt vagy a nézeteit kritizálják, akkor a morálra és az általa tételezett természeti törvényekre mutogat, a bírálók cinizmusát okolja, s persze háttérhatalmakat orront.

Magyarország, ha így vesszük, tényleg a történelem főutcáján halad, hiszen jól el van látva néven nevezőkkel. A mi korunk legfőbb házi hőse legutóbb családügyben találta ismét fején a szöget, egy portugál lapnak adott interjúban. „Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat" – hangzott a miniszterelnöki verdikt.

A szókimondó korszellemmel tartva annyit hozzáfűzhetünk, hogy a tekintélyelvűséggel, a hatalommegosztás összeroppantásával, a közjogi intézményeken túlterjeszkedő ellenőrzési szándékkal és a tenyérbe mászó tartuffe-i cinizmussal együtt jár, hogy a hatalom a privát szféra kapuján is dörömböljön.

 

Ugyancsak a szóban forgó interjúban Orbán Viktor ismét kifejtette nézeteit a menekültválságról. Elhangzott, hogy Magyarország a szigor mellett tiszteletben tartja az emberi méltóságot, és betartja a nemzetközi szabályokat. Ehhez képest a magyar miniszterelnök nemrég arról beszélt egy másik interjúban, hogy „hatalmas méretű" líbiai menekülttáborok létesítésében látja a migrációs helyzet megoldását. A nemzetközi menekültügyi egyezményeket a kormány nagy ívben átlépi, példátlanul méltánytalan, jogállamra nyomokban sem emlékeztető eljárásokat folytat a menekültekkel szemben, egyidejűleg közpénzből gyűlöletet szít velük szemben.

Ha nevükön nevezzük a dolgokat, akkor nem marad más, mint annak kimondása, hogy a kormányzati cselekvések alapja a hazugság. Ismét mindenkit becsaptak az oktatásban is. Az érdekképviseleti szervezetek vezetői a szívükhöz kaptak, amikor kiderült: a túlzott központosítás ellenszere a teljes központosítás lesz. A kormány kivárta, amíg a tiltakozások hullámvölgybe kerülnek, eljön az érettségi és a tanévzárás ideje, s akkor ment át támadásba. A „köznevelés" központosított rendszere elvileg alkalmas lehetne arra, hogy sokat tegyen az oktatás színvonalának emeléséért, a hozzáférés egyenetlenségeinek kisimításáért, a szegregáció megszüntetéséért. A kormány politikája azonban pontosan ezek ellenkezője, amivel maradandó társadalmi és gazdasági károkat okoz.

Eközben a kormányoldal notabilitásai egy több mint bűncselekménygyanús jegybanki alapítványhálót védelmeznek. A miniszterelnök csakis az ég és a föld „összeszakadása" esetén lépne fel Matolcsyval szemben. A Fidesz frakcióvezetője szerint Matolcsy nyalókára is költhetett volna 500 milliárd forintot, mivel annyira jó, amit a gazdasággal tesz, hogy még azzal is beljebb lennénk, mint elődje idején. Nyilván akad is, aki beljebb van. Más kérdés, hogy ez a védekezés ugyan gondolatmankókkal láthatja el a kormánypárt fanatikus híveit, de alaposan felpaprikáz mindenki mást. Korántsem biztos tehát, hogy politikailag kifizetődő.

A kormánypárt mindezt nem azért teheti, mert, ahogy Orbán mondja, „az emberek elégedettek". Hanem azért, mert más jelentkezőkkel szintén elégedetlenek. Meg azért is, mert negyedszázad óta nem akadt senki, aki olyan gátlástalanul építette volna ki pozícióit, mint Orbán, hogy levegőhöz is alig jutnak azok, akik megkísérelhetnének ellensúlyt képezni inkorrekt hatalmával szemben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.